Az eltartottsági ráta azt mutatja meg, hogy mekkora a gyermek- (0–14 éves) és az idős (65 éves és annál idősebb) népesség a 15–64 évesek százalékában. Az eltartottsági mutatók a népesség korösszetételében történt változások legfontosabb jelzői. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) elemzése kiemeli, hogy ezek értékét hosszabb távon befolyásolja a gyermekvállalás és a halandóság alakulása, valamint a vándorlás. A ráta történelmi változásának általános trendje, hogy a gyermekvállalás mérséklődésének hatására a kezdeti magas szintről előbb csökken, majd az életkor kitolódása miatt emelkedik. Utóbbi folyamat különösen erőteljesen bontakozik ki napjainkban a fejlett országokban, és a társadalmak elé rendkívül komoly, hosszú távú kihívásokat állít. A Nemzeti fenntartható fejlődési keretstratégia szerint a népesség csökkenésének mérséklésére elsősorban a családokat és a gyermekvállalást támogató intézkedések kialakítása szolgálhat.
Ilyen többek között a stabil és kiszámítható családtámogatási rendszer vagy a gyermekeket nevelők munkával kapcsolatos jogszabályi védelme.
A KSH emlékeztet arra, hogy Magyarországon 1990 elején az eltartottsági ráta 51 százalék volt, azaz ezer aktív (15–64 éves) korúra 510 nem aktív (14 éves és annál fiatalabb, valamint 65 éves és annál idősebb) korú személy jutott. Azóta a legalacsonyabb arányt (45,2) 2007-ben figyelhettük meg. Az eltartottsági ráta értéke azóta egyenletesen emelkedett, a következő néhány évben pedig inkább stagnálás várható. Ezt követően, az elemzés szerint a 2040-es évektől egyre inkább emelkedni kezd majd, a 2050-es évek második felétől pedig tartósan magas szinten maradhat.
Így 2070-ben várhatóan 69 százalék lesz a népesség-előrejelzés jelenlegi közepes változata szerint. Azaz ezer aktív korúra 690 eltartott juthat.
A gyermekkorúak aránya az elmúlt évtizedekben folyamatosan csökkent. Ennek üteme az 1990-es években felgyorsult: 1990-ben még a népesség 20,5 százaléka volt gyermekkorú, 2023-ban már csak 14,5 százaléka, annak ellenére, hogy az elmúlt években a termékenységi ráta emelkedett. Ezzel párhuzamosan az időskorúak aránya folyamatosan, 13,2-ről 20,5 százalékra nőtt.
A népesség öregedési folyamatát mutatja, hogy 2006 óta már több az idős-, mint a gyermekkorú. Az aktív korú népesség aránya 1990 és 2007 között 66,2-ről 68,9 százalékra emelkedett, azóta viszont folyamatosan csökkent (2023. január 1-jén 65 százalék volt).
Az aktív és az inaktív korúak arányának kedvező irányú átmeneti változását a 2000-es évek közepén alapvetően az okozta, hogy az 1970-es évek közepén született, nagyobb létszámú nemzedék már munkaképes korban volt, és még aktív korban volt az 1950-es évek közepén született, ugyancsak népes generáció. Ezzel párhuzamosan a születések száma nagyobb mértékben csökkent, mint ahogy az időskorúaké nőtt. Napjainkra az 1950-es évek közepén születettek nagy létszámú korcsoportjai elérték a 65 év feletti kort, ezért ugrásszerűen emelkedett az időskorúak száma, ez pedig növekvő terhet jelent a csökkenő számú aktív korú népességnek – állapítja meg a KSH elemzése.
Nemzetközi kitekintés
Az Európai Unióban 2022-ben a 14 évesek és annál fiatalabbak, valamint a 65 évesek és annál idősebbek függőségi arányát kifejező eltartottsági ráta elérte az 56,5 százalékot – ismerteti a KSH. Az átlagosnál nagyobb értékek elsősorban a gazdaságilag fejlett országokban, Franciaországban és a skandináv országokban tapasztalhatók, ahol a termékenység az uniós átlag feletti, és ehhez magas várható élettartam párosul. Az átlagosnál magasabb még a ráta a baltikumi országok közül Lettországban és Észtországban, valamint Horvátországban és Csehországban, a déli országok közül pedig Olaszországban és Portugáliában, utóbbiakban a legmagasabb az időskorúak aránya az EU-ban. Magyarország 54,1 százalékos értékével az alacsonyabb eltartottsági rátájú országok közé tartozik, ennek oka elsősorban az európai átlagtól elmaradó várható élettartam és a termékenységi ráta növekedése ellenére alacsony születésszám.
