Velencéhez hasonlóan gazdasági erőközpontból múzeummá válhat Európa, az egykori kereskedelmi központ városállam ma már lényegében csak a turizmusból és a halászatból él. A Mario Draghi, az Európai Központi Bank (EKB) korábbi elnökének nevével fémjelzett dokumentum egy év alatt készült el és a négyszáz oldalas összegzés számos megoldási lehetőséget kínál a kontinens múzeum jellegének elkerülésére.
(Fotó: Dursun Aydemir)
A Draghi-féle csomag egy harcias, protekcionista, felfrissült közösséget formálna az EU-ból. Az utóbbi egyik legmarkánsabb eleme a protekcionizmus, a 440 millió fős európai piac megvédése. Merthogy Európa leszakadása gyorsul: ma még éppen akkora résszel bír – de ez egy negatív folyamat eredménye az EU szempontjából – a globális GDP-ből (17-17 százalék), mint Kína, de az USA 26 százalékos szintje egyre távolibb.
Ennek egyik oka az energiaárakban rejlik. Európában összességében 158 százalékkal kell többet fizetni az áramért, mint az Egyesült Államokban, a földgázért pedig 345 százalékkal. Azzal ugyanis, hogy az Európai Unió szankciókat vezetett be Oroszországgal szemben és az olcsó orosz energiahordozókról áttért a sokkal drágább amerikai és katari cseppfolyósított földgázra, gyakorlatilag megpecsételte a kontinens versenyképességét. Orbán Viktor magyar miniszterelnök már a háború kitörését követően világossá tette, hogy a Moszkvával szemben bevezetett szankciókkal Európa lábon lőtte magát.
Kontinensünkön a humánerőforrás is drágább, a munkavégzésre vonatkozó törvények pedig szigorúbbak. Miközben Európában az éves szabadság jellemzően 25-40 nap, addig az USA-ban két hét. Végezetül Európa a digitalizációban is elmaradott, emiatt pedig kevésbé hatékony a termelése.
Draghi arra hívja fel a figyelmet, hogy a kreativitást, az innovációt – ami ott van a vállalati szegmensben – Európában kell tartani, ahogy az amerikai innovációkkal ezt az amerikai adminisztráció megteszi.
Az anyag legizgalmasabb fejezete azonban Essősy Zsombor, a MAPI Magyar Fejlesztési Iroda Zrt. vezérigazgatója szerint a modernkori KGST-piac létrehozásának felmerülése. Ez így szó szerint nem szerepel a dokumentumban, de az igen, hogy az EU tagállamainak az egymással való versenyzése nem üdvös. Az EU-n belül minden tagállam csak azzal foglalkozzon, amiben a legerősebb. Nem az egyes országok erősítik a cégeiket, hanem európai szinten építenek fel bizonyos cégeket, amelyek aztán versenyezhetnek az amerikai és kínai vállalatokkal.
Mindez átlépne a nemzetállami megközelítésen, és súlyosan kockáztatja a kisebb országok érdekeit.
Másrészt viszont az is igaz, hogy új szabályokra van szükség, mert nem versenyezhetünk a régiek alapján.
A Mario Draghi által készített jelentés értékelését két részre kell bontanunk – ezt már Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza mondta a Világgazdaság megkeresésére. Eszerint az első rész a helyzetértékelés, amellyel jórészt egyet lehet érteni.
A szakértő azzal folytatta, hogy a problémákra megoldásként kínált 170 javaslat már sokkal inkább megosztó lesz. A javaslatokat összesen tíz téma köré csoportosítják: energia, kritikus nyersanyagok, digitalizáció, energiaintenzív iparágak, zöldtechnológiák, járműgyártás, védelem, űripar, gyógyszergyártás, közlekedés.
A megoldások között vannak előremutatók – például hogy csökkenjen a gáz árának indokolatlanul nagy szerepe az áramár alakulásában –, azonban a javaslatok nagy része általános, nem fordítható le napi cselekvésekre, intézkedésekre.
Ugyanakkor a jelentésben megjelenik az is, hogy az unió túl sokat költ agrárpolitikára, illetve kohéziós politikára. Nem elég, hogy az unió költségvetése méretét tekintve kicsi, de ezekkel a magas arányokkal nem is segíti a közös célok elérését. „Magyarország számára tehát ez a változtatás hátrányos lenne, vélhetően még az eddiginél is kevesebb forráshoz jutnánk. Kérdés, hogy az új forrásoknál mennyire lenne központosítva a források elosztása. Az ilyen elosztású forrásokhoz a keleti tagországok jellemzően nem nagyon jutnak hozzá” – húzta alá Regős Gábor.
