Bár a legnagyobb német autógyárak és több tagállam ellenezte, az unió mégis megszavazta a Kínában gyártott elektromos autókra kivetendő büntetővámot. Ezzel új szintre emelkedik az a kereskedelmi konfliktus, amelybe egyes vélemények szerint az Egyesült Államok rángatta bele Európát. Adódik a kérdés: mért nem érdemes a hanyatló gazdasági erejű uniónak bajszot akasztania Kínával?
A Nézőpont Intézet nemrégiben beszédes összegzést készített, amelynek legfontosabb elemeit érdemes most visszaidézni. Így például húsz év alatt az Európa és Kína közötti kereskedelmi forgalom a hatszorosára növekedett, a külkereskedelem belső arányait tekintve pedig Kína súlya megduplázódott.
Az elmúlt évben Európa 515,9 milliárd euró értékben importált Kínából, míg az export 223,6 milliárd euró volt. A kettő egyenlege mínusz 292,3 milliárd, azaz csaknem háromszázmilliárd euróval fizetett a kontinens többet Kínának, mint amennyi pénz onnan a kereskedelem során visszaérkezett. A számokból kiderül, hogy 2003-ban ez az érték az import esetében még csak 89 milliárd euró volt, az export esetében pedig 38,7 milliárd euró. Két évtized alatt tehát a kereskedelmi forgalom körülbelül a hatszorosára növekedett. Míg húsz éve az Európai Unió összimportjának 3,7 százaléka származott Kínából, addig 2023-ra ez az arány már 7,9 százalékra nőtt, az export esetében pedig 2003-ban még csak az összes eladott termék 1,8 százaléka ment Kínába, 2023-ra viszont már 3,3 százalékra változott ez az arány.
A Nézőpont Intézet kiemelte: a világpolitikai erőviszonyok átrendeződésének egyik lehetséges következménye a blokkosodás lehet, amely a számok alapján Európát mély válságba is taszíthatja.
Blokkosodás esetén a kontinens eurómilliárdokban mérhető piacokat veszítene, másrészről a kínai import kiesése bizonyos termékek esetében komoly áruhiányt idézhetne elő, illetve termelési láncaiban gondoljunk csak a zöldenergia kérdésére. A Magyar Nemzet megírta: a napelempanelek kilencven százalékát, a szélturbinákhoz szükséges ritkaföldfémek háromnegyedét és az akkumulátorok kétharmadát már most is az ázsiai nagyhatalom állítja elő.
Nézzük tovább a számokat: Európából Kínába 2023-ban Németország exportált a legtöbbet, összesen 97,3 milliárd euró értékben. Második a sorban 25 milliárd eurós exporttal Franciaország, őket pedig 22,4 milliárd eurós exporttal Hollandia követi. E három ország együtt adja az Európai Unió Kínába irányuló exportjának csaknem kétharmadát (65 százalék), ebből Németország egyedül 44 százalékos súlyt képvisel, míg Franciaország 11,2 százalékot, Hollandia pedig kereken tíz százalékot. Magyarország másfél milliárd euró értékben exportál Kínába, ez a közösség teljes exportjának mindössze 0,7 százaléka.
Export tekintetében egyébként az uniós országok közül Németországnak jelent a legtöbbet a kínai piac, kivitelük 6,1 százaléka talált ott gazdára. Majd 4,7 százalékos aránnyal második a sorban Finnország, amelyet 4,6 százalékos aránnyal Írország követ. A külkereskedelmi adatok alapján egyértelmű, hogy a magyar kormány által gyakran hangoztatott kapcsolat fenntartása nemcsak hazánk, hanem más uniós országok érdeke is.
A fenti számok fényében Orbán Viktor miniszterelnök egész világosan látja a valóságot, amikor arról beszél, hogy nincs értelme a blokkosodásnak.
Magyarországnak a gazdasági semlegességgel részben az a célja, hogy hazánk találkozási pont legyen: itt kapcsolódjon össze a keleti és nyugati tőke, illetve a high-tech technológia. Jó példa erre, hogy Németországon és Kínán kívül egyedül Magyarországon van jelen gyárral a három legnagyobb prémium német autómárka, emellett pedig a világ tíz legnagyobb elektromosakkumulátor-gyártója közül öt is megjelent hazánkban, köztük a világpiac vezetője is.
