„Az ellenreakció olyan lehet, mint egy bumeráng, amely nagyobb, mint amit eredetileg elképzeltünk” – ezzel a frappánsnak tűnő mondattal kívánta felhívni a figyelmet a közelgő veszélyre a BMW pénzügyi igazgatója. Walter Mertl arra utalt, hogy Brüsszelnek talán nem kellene büntetővámokat kivetnie a kínai elektromos autók behozatalára. Történelmi tapasztalat, hogy az egyoldalú vámok gyakorta nem maradnak egyoldalúak.
A Német Ipari és Kereskedelmi Kamarák Szövetsége szintén aggodalmát fejezte ki a kereskedelmi háború miatt, a szervezet minden igyekezetével az autóipar érdekei és a szabadkereskedelem mellett érvelt. A BMW-nek és a többi német autógyártónak ugyanis Kína a legfontosabb egységes piac. Ezért ütötte az asztalt a német autóipar szakmai képviseleti szervezete, a VDA is.
Nem győzték hangoztatni, hogy a védővámok kereskedelmi konfliktushelyzetben nagyon hamar vissza tudnak ütni, a Kínával folytatott üzleti kapcsolatok pedig számos munkahelyet biztosítanak Németországban. A kereskedelmi konfliktus veszélyezteti az elektromobilitás és a digitalizáció irányába tett erőfeszítések eredményeit is.
Az autóipar Európa utolsó versenyképes ágazata maradt, amelynek segélykiáltása nem hatotta meg a brüsszeli döntéshozók többségét. Így tegnap megszavazták a kínai elektromos autókat sújtó büntetővámokat. Tíz ország voksolt a vámok bevezetése mellett, míg négy – köztük Németország és Magyarország – ellene, tizenkét tagállam pedig tartózkodott. Az Európai Bizottság azzal érvel, hogy Peking tiltott állami támogatásokat nyújt autóiparának. Tehát Brüsszel nem azon dolgozik, hogy versenyképesebbé tegye a gazdaságát, hanem a pekingi kormányzat döntéseivel foglalatoskodik. Lehet, hogy szólni kellene valakinek, hogy Kína jelenleg nem uniós tagállam…
Szijjártó Péter találóan jegyezte meg, hogy a brüsszeli bürokraták rituálisan legyilkolják az európai gazdaság jövőbeli versenyképességét. Amikor Orbán Viktor a semleges gazdaság elérését tűzte a zászlóra, akkor azt pontosan azért tette, hogy Magyarország kimaradjon a blokkosodásból, amelyet új hidegháborúnak is nevezhetünk. Ki gondolhatja és miért, hogy azzal jól jár Európa, ha szembemegy Kínával?
Az európai vállalatok jelentős piaca Kína, több gyártó működtet ott olyan telephelyeket, amelyek felépítéséhez még állami támogatást is kaptak. Nem árt tudatosítani: Kína az unió legnagyobb importpartnere és harmadik legfontosabb exportpiaca. Ezek szerint ez sem számít már.
Brüsszel biztosan képvisel valamilyen érdekeket, de az biztosan nem az Európai Unióé. Olyan adókkal, költségekkel, adminisztrációval és energiaárakkal szembesülnek az egykor szebb napokat látott közösség cégei, hogy nem győznek hanyatt-homlok menekülni. Nem csoda, hogy az Európán kívüli tőkeerős multinacionális vállalatok vérszemet kaptak. Megkezdődött Európa kiárusítása, az emírségek nemzeti olajvállalata bejelentette, hogy felvásárolja a legnagyobb német vegyipari konszernt, a Covestrót. A csaknem tizenötmilliárd eurós ügylet az év eddigi legnagyobb európai tranzakciója. Az amerikai Intel pedig a minap mondta le a Németországba tervezett óriásberuházását.
Ha Brüsszel ezek szerint mindenáron szembemegy Pekinggel, akkor tegyük fel a kérdést, hogy vajon mennyire gondolja komolyan a zöldátállást és a klímavédelmet? Kína szinte minden pozíciót elfoglalt a zöldtechnológiák területén. Már csak azért is, mert a napelempanelek kilencven százalékát, a szélturbinákhoz szükséges ritkaföldfémek háromnegyedét és az akkumulátorok kétharmadát már most is az ázsiai nagyhatalom állítja elő. Vagy ezek sem kellenek már?
