Raskó György: Harcban a magyar érdekekkel

A magyar szuverenitás sosem jelentett sokat Raskó Györgynek, aki például az uniós csatlakozásunk előestéjén is azt hangoztatta: annak örül, hogy Brüsszelből irányítják majd a magyar agrárpolitikát. Emellett a zöldbáró a 90-es évek privatizációjának egyik központi alakjaként oroszlánrészt vállalt abban, hogy szinte teljesen külföldi kézre került az élelmiszeripar, s későbbi nyilatkozataiban is jó döntésnek tartotta az idegen befektetőknek kedvező döntéseit. Figyelemre méltó, hogy a Raskót is a támogatói között tudó Magyar Péter a közgazdászéra hajazó nézeteit fejtegette a közösségi oldalán, amikor az Európai Bizottság elképzelései mentén követelte az uniós agrártámogatási rendszer lebontását, ami a magyar gazdák tömeges csődjéhez vezetne.

Interjú dr. Raskó Györggyel. Budapest, 2017.09.12. Fotó: Draskovics Ádám Fotó: Draskovics Adam

Üdvözölte a brüsszeli befolyást

Azt, hogy Raskó György miként viszonyul a nemzeti szuverenitásunkhoz, egy kijelentése világítja meg a leginkább az uniós csatlakozásunk előestéjéről. „Azért is örülök annyira az EU-csatlakozásnak, mert akkor a mezőgazdasági politikánkat Brüsszelből fogják vezérelni, nem itthonról” – fogalmazott a közgazdász az Élet és Irodalomnak 2003 novemberében.

Itt érdemes megjegyezni, hogy Magyar Péter – akinek Raskó György az utóbbi időben lelkes támogatójává vált – ehhez kísértetiesen hasonló nézeteket vall agrárkérdésekben. A Tisza Párt elnöke ugyanis Brüsszel elképzelései mentén követeli az uniós agrártámogatási rendszer lebontását, ami azonban csődbe vinné a magyar gazdákat.

Visszakanyarodva Raskó Györgyre, a zöldbáró sosem rejtette véka alá, hogy büszke a külföldre ágazó nexushálózatára. 

Így például 2003-ban a Világgazdaságnak a következőképpen dicsekedett: „Az üzleti sikereim alapja az a kapcsolatrendszer, amelyet a 90-es évek elején, a privatizációs időszakban építettem ki, és az a bizalmi tőke, amely elsődlegesen külföldi befektetők részéről nyilvánult meg felém.” 
 

Mexikó, Kolumbia, Brazília

Valójában Raskó még ennél is jóval korábban – még javában a Kádár-rendszer éveiben – kezdhette építgetni a külföldi kapcsolatait. Első munkahelye az Agrimpex Külkereskedelmi Vállalat volt, ahonnan hamar, 1982-ben bekerült a világbanki agrárhitelprogramok megalapozásához létrehozott kutatócsoportba. Majd 1984–1985-ben a magyar és a mexikói kormány tudományos-technológiai együttműködése részeként a mexikói mezőgazdasági minisztérium mérnök-továbbképző intézetében tanított vállalati gazdaságtant és könyvvitelt. 

Ezzel egyidejűleg Veracruz szövetségi államban a Világbank által finanszírozott Iparszerű kukoricatermelési program pénzügyi szakértője volt.

Majd egy kis kitérőt követően, amikor is 1987 januárjától kilenc hónapon át a Magyar Hitelbank üzletpolitikai osztályát vezette, ugyanazon év októberétől ismét külföldön dolgozott: Kolumbiában és az északkelet-brazíliai Bahia és Pernambuco államokban a Világbank által támogatott öntözési program végrehajtásában vett részt. A Világbank alkalmazottjaként érkezett meg végül a magyarországi rendszerváltás politikai színpadára, s lett a Földművelésügyi Minisztérium privatizációs és vállalkozásfejlesztési főosztályának a vezetője Antall József kabinetjében.

Megjegyzendő: az 1980-as években csak az állampárthoz hűséges kádereknek osztottak olyan pozíciókat és munkahelyeket, amilyeneket Raskó tölthetett be az Újvilágban.