Az Európai Bizottság éveken át titokban finanszírozhatott környezetvédelmi szervezeteket, hogy támogassák az exbiztos Frans Timmermans ambiciózus zöldpolitikai terveit. A De Telegraaf holland lap által feltárt titkos szerződések részletezik, hogyan kaptak ezek a szervezetek konkrét célkitűzéseket a politikai döntéshozók befolyásolására.
Fotó: Sebnem Coskun / Anadolu/AFP
– Elapadt a korrupciós lobbipénz, jöhet a technológiasemlegesség – kommentálta a fordulatot lapunk megkeresésére Zay Balázs, a Klímapolitikai Intézet vezető kutatója. Ismertette, a Green Deal és a végrehajtására megalkotott Fot for 55! ellent mondott a fizikai törvényeknek, valamint a mögötte álló hatástanulmány túlértékelte az előnyöket és alulbecsülte a hátrányokat. Ma Európának a világ legversenyképesebb térségének kellene lenni. Ehhez képest, ahogyan a Draghi-jelentésben is szerepel – idézte fel a kutató – a versenyképességhez leginkább:
magas kutatás-fejlesztés, jó infrastruktúra, képzett munkaerő, alacsony bürokrácia, valamint alacsony energiaár kombinációja szükséges. Ebből Európa csak képzett munkaerővel és infrastruktúrával áll jól.
Az Európai Bizottság elnökének a hitelvesztés kockázata nélkül egy megoldás marad:, a Green Deal felpuhítása és a dereguláció. A folyamat már elkezdődött, a bizottsági anyagban már az elektromos meghajtás mellett a plug-in-hibrid meghajtás megtartása mellett érvelnek, alátámasztásként pedig a technológiasemlegesség szerepel. Ugyancsak elkezdtek visszatáncolni a fatüzelés szigorításából, Zay Balázs szerint az sem lenne meglepő, ha a földgáztüzelés betiltása is elmaradna. Összességében tehát csak jó lépések történhetnek, ha a Green Deal felülvizsgálatáról van szó, a kérdés, hogy az Európai Bizottság elég bátor lesz-e hozzá.
Az előzmények és a társadalmi fogadtatás témájában két dolgot érdemes kiemelni. Az elmúlt uniós parlamenti ciklusban a zöldek felülreprezentáltak voltak ahhoz képest, mint amennyien rájuk szavaztak az EU-ban.
Ezt úgy tudták elérni, hogy nem politikai program mentén működnek, hanem ideológia mentén határozzák meg magukat, a céljaikat pedig függetlennek mondott NGO-kal támogatták meg.
Frans Timmermans nyíltan a zöldeszmék támogatója, neki köszönhető a Green Deal kikényszerítése. Kikényszerítés, mert ha egy politikus vagy egy ország nem támogatott vagy csak megkérdőjelezett egy-egy célt, az rögtön az Európai Bizottság által támogatott NGO-k célkeresztjébe került. Miközben Európában egyre növekedett a klímaváltozás miatt aggódók aránya, egy kormányzóképes politikai tömörülés sem engedhette meg magának, hogy a média klímatagadónak aposztrofálja. Így történhetett meg az is, hogy a németek megszavazták az autóiparukat bedöntő szabályokat, és egész Európa asszisztált a gazdasága szétveréséhez.
Ugyanakkor a választópolgárok a legnépesebb országokban elfordultak a zöldideológiától. Zay Balázs hangsúlyozta, a fenntarthatóság és versenyképesség valójában nem egymást kizáró fogalmak, ez ugyanolyan félrevezetés, mint ha azt mondjuk, hogy megújuló energiával kiválthatók az orosz energiahordozók. Zay Balázs emlékeztetett, a technológiaváltást sosem jogszabályi kényszer eredményezte, az automobil megjelenésével nem kezdték el adóztatni a lovas kocsikat, a belső égésű motor megjelenésével se tiltották be a gőzhajót és a gőzmozdonyt. A kutató hangsúlyozta, a környezetbarát technológiát támogatni kell, a régi betiltása nélkül. Emellett technológia semlegesnek kell lenni, hiszen például a szén-dioxid-leválasztó technológiákkal a régi technológia életciklusa is kiterjeszthető anélkül, hogy a kibocsátásunkat növeljük.
Ha a zöldek valódi Greeen Dealt szeretnének, akkor nem a bizottság és a zöldek lennének a leghevesebb ellenzői a klímacsúcson annak, hogy az energiacégek klímasemlegesítsék a kitermelt fosszilis energiahordozókat vagy harcolnának a nukleáris energiatermelés reneszánsza ellen.
