Az Európai Unió hosszú távú, jelenleg hétéves időszakokat lefedő költségvetéseket alkalmaz, ezek az úgynevezett többéves pénzügyi keretek (MFF). A költségvetési rugalmasság egyrészt azt jelenti, hogy a forrásokat át lehet csoportosítani különböző prioritások és költségvetési évek között, másrészt azt, hogy az eredeti költségvetés megnövelhető.
A tapasztalat azt mutatja, hogy az unió a rendelkezésére álló rugalmassági eszközökkel számos kihívásra tud reagálni. Megállapítottuk azonban, hogy ezek az eszközök néha átfedik egymást, és az sem mindig egyértelmű, hogy milyen sorrendben kell alkalmazni azokat
– jelentette ki Jorg Kristijan Petrovic, az ellenőrzésért felelős számvevőszéki tag, hozzátéve: ahhoz, hogy az unió készen álljon a válságok kezelésére, a pénzügyi rugalmassági eszköztárnak a lehető legegyszerűbbnek és legeredményesebbnek kell lennie.
Figyelembe véve az előző időszak példátlanul súlyos nehézségeinek – például az unió szomszédságában tapasztalható instabilitásnak és a tömeges migrációs mozgásoknak – a kezelésére irányuló intenzív felhasználást, az Európai Bizottság a 2021–2027-es költségvetés esetében nagyobb költségvetési rugalmasságot javasolt. A számvevők szerint a bizottsági javaslat nem alapult annak megfelelő meghatározásán és elemzésén, hogy melyek az uniós költségvetést érintő igények és kockázatok. E célból többek között előrejelzést vagy trendelemzést lehetett volna alkalmazni, különösen a természeti katasztrófákkal összefüggésben.
A számvevők azt javasolják, hogy a jövőbeli többéves pénzügyi keret rugalmassági eszközeinek kialakításánál támaszkodjanak a kezelendő események valószínűségét és lehetséges hatását bemutató információkra, valamint a meglévő rugalmassági keret mélyreható értékelésére.
A számvevők a jelenlegi költségvetési rugalmassági eszközöket vizsgálva megállapították, hogy azokat a 2021–2024-es időszakban széles körben alkalmazták.
A pénzeszközök mozgósítására nemcsak vészhelyzeti reagálás, például humanitárius szükséghelyzetek és természeti katasztrófák esetében került sor, hanem a folyamatosan felmerülő igények kielégítésekor is (pl. az Oroszország Ukrajna elleni agressziós háborúja által okozott energiapiaci zavarok vagy a meredeken emelkedő infláció miatt), sőt néhány esetben még előre nem látható kiváltó esemény nélkül is.
A számvevők megállapították, hogy nincsenek konkrét mechanizmusok a válságköltségvetés-tervezés elindítására, illetve a vártnál magasabb kamatköltségek enyhítésére és az infláció programozott költségekre gyakorolt hatásának csökkentésére.
Bár a szabályok nem határozzák meg, hogy milyen események kapcsán, illetve kritériumok szerint vehetők igénybe ezek az eszközök, a számvevők szerint ha az igények széles köre finanszírozható, akkor csökkenhet a veszélyhelyzetek és válságok tényleges felmerülése esetén rendelkezésre álló összeg. Ráadásul egyes rugalmassági eszközöket már a költségvetési időszak első részében rendszeresen kimerítettek, így gyorsan leapadtak a fennmaradó évekre rendelkezésre álló összegek.
