Ezeken felül az is rontja az uniós gazdálkodók helyzetét, hogy a bizottság – a tagállamok tiltakozása ellenére – ismét előterjesztette a Mercosur-megállapodást. A szabadkereskedelmi megállapodás
- a világ legnagyobb, 700 millió egyént magába foglaló piacát hozná létre,
- az európai exporttermékeknek új piacokat nyithatna meg és
- könnyebb hozzáférést biztosítana bizonyos kritikus nyersanyagokhoz.
Ugyanakkor a dél-amerikai mezőgazdasági termékek importja hátrányba sodorná a helyi termelőket.
Míg a néhány évtizede egyértelműen az EU egyik legfontosabb szakpolitikájának számító KAP fokozatosan visszacsúszik, a következő többéves költségvetési ciklus egyértelmű nyertese az európai védelmi ipar, a keret ötszörös növelésével, ami a jelenlegi geopolitikai feszültségek tükrében indokolható. Kérdés ugyanakkor, hogy hosszú távon mekkora hangsúlyt fektetünk az európai agrárpolitikára és az európai gazdák és különösen a kistermelők lehetőségeinek tágítására vagy legalább megtartására?
Az uniós támogatások jelenlegi területalapú szerkezete a nagy árutermelőknek kedvez, ösztönzi a földterületek koncentrációját és megnehezíti az új belépők földhöz jutását, illetve elősegíti a termőföld tulajdonlásának koncentrációját.
Így az EU 2005 és 2016 között 4,2 millió gazdaságot veszített el a tagállamokban, ami az összes egynegyede. Ezeknek körülbelül 85 százaléka öt hektár alatti gazdaság volt.
A támogatások hasonló struktúrákban való folyósítása, ami mellé egy kevésbé szabályozott szabadkereskedelmi megállapodás, a Mercosur is belépne, elsősorban a kisebb gazdaságokat érintené hátrányosan. Valószínű, hogy a dél-amerikai termékek importja miatt az európai termelőknek specializálniuk kellene magukat olyan termékekre, ahol versenyelőnyük lehet. Ez hosszú távon pozitív hatással lehet az európai agrárszektor innovációjára és hatékonyságára, ugyanakkor a kis- és közepes gazdaságok nehezebb tudnának az innovációban versenyezni a nagyvállalatokkal és kevesebb uniós finanszírozáshoz is jutnának hozzá.
Ez viszont a termelési szerkezet átalakulásához vezethet és a kisbirtokok egyre inkább a kárvallottjai lennének a szakpolitikáknak, helyüket a nagyüzemi gazdaságok vennék át.
Ezek ugyan hozzájárulhatnak, hogy az EU agáripara versenyképesebb legyen, ugyanakkor felmerül annak kockázata, hogy néhány nagyvállalattól függene az EU polgárainak élelmiszer-biztonsága. Vagyis, az európai védelmi ipar fejlesztése fontos, de legalább annyira fontos, hogy az EU lakosai megfizethető áron, jó minőségű élelmiszerhez jussanak. Ehhez viszont az uniós finanszírozási keretek lényeges reformjára van szükség, illetve a költségvetési prioritások újragondolására: ha a lakosságot nem tudjuk biztonságosan élelmiszerrel ellátni, félő, hogy a védelmi ipar önmagát és részvényeseiket szolgálja, nem pedig az uniós lakosokat.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!