Ez a védőháló egyáltalán nem hitel: ezt érdemes tudni a pénzügyi védőpajzsról

Egy gazdasági válság során vagy egy spekulatív támadás esetén egy ország fizetőeszköze jelentősen gyengülhet, így többek között inflációt okozva vagy az exporttermékek nemzetközi versenyképességét rontva. Az ilyen típusú támadások okozta kihívásokra lehet válasz egy devizaswap-csatorna létrehozása, amely pénzügyi védőhálót biztosít az adott országnak. Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány részletes elemzésben tisztázta, hogy pontosan mit takar az Orbán Viktor miniszterelnök és Donald Trump által tető alá hozott megállapodás a pénzügyi védőpajzsról.

Orbán Viktor és Donald Trump a washingtoni Fehér Házban 2025. november 7-én Forrás: Miniszterelnöki Kommunikációs Fõosztály/Fischer Zoltán Forrás: MTI/Miniszterelnöki Kommunikáció

A Donald Trumppal való csúcstalálkozót követően hazánk devizaswap-csatorna létrehozásáról szóló egyezményt kötött az Egyesült Államokkal. A hazai médiában az együttműködési forma széles körű félreértelmezése terjedt el. Súlyos szakmai tévedés a devizacsere-ügyletet összetéveszteni a hitelszerződéssel – olvasható az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány témával kapcsolatban megjelent szerdai elemzésében. Hozzáteszik: további félreértelmezése a most köttetett megállapodásnak, hogy devizacsere-csatorna megállapodással kizárólag a krízishez közeli állapotban levő országok rendelkeznek. Az Egyesült Államoknak aktív devizaswap-csatornája működik Európában az Európai Központi Bankkal (így az eurózóna összes tagállamával), az Egyesült Királysággal és Svájccal, de kontinensünkön kívül meg lehet még említeni Mexikót, Kanadát vagy éppen Kínát is. 

Térképen a devizaswap-csatornák. Így hálózzák be a pénzügyi védőpajzsról kötött megállapodások a glóbuszt. Forrás: Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány

 

A devizaswap-csatorna védelem a spekulatív támadások ellen

A devizaswap-csatorna valójában egyfajta kölcsönös rendelkezésre állás abban az esetben, ha valamelyik partnerországot jelentős gazdasági válság vagy spekulatív támadás érné, ahogyan például 1992-ben az Egyesült Királyságot érte. 

Ilyenkor a devizaswap-megállapodásban érintett országok pénzügyi védőpajzsot vonnak egymás köré, javítva az ország deviza-likviditását.

Egy hitelviszony során a kölcsönfelvevő egyoldalú visszafizetési kötelezettséggel rendelkezik, míg a hitelezőnek a meghatározott összeg folyósítását követően semmilyen további hátraléka nincsen. Ezzel szemben a devizacsere-ügylet során mindkét fél a saját fizetőeszközéből egy meghatározott összeget a másik félnek jóváír, tehát cserélnek. Ennek köszönhetően a válságban érintett országnak újra rendelkezésre áll a deviza a kötelezettségeinek a teljesítésére, az árfolyam-intervencióra vagy egyéb célokra, tehát bővül a devizalikviditása.

 

Ha a tartalékok kifogynak, jöhet a pénzügyi védőpajzs

Egy gazdasági válság során vagy egy spekulatív támadás esetén egy ország fizetőeszköze jelentősen gyengülhet, így többek között inflációt okozva vagy az exporttermékek nemzetközi versenyképességét rontva. A helyzet kezelése érdekében a recesszióban érintett ország jegybankja nyílt piaci intervenciót hajt végre, azaz a devizatartalékokat felhasználva a saját fizetőeszközét veszi, erősítve ezzel annak árfolyamát. Előállhat azonban az a helyzet, hogy ezek a tartalékok kifogynak, így a központi banknak nem marad semmilyen ráhatása a fizetőeszköz árfolyamára. 

Ilyen esetben rendszerint a nemzetközi hitelminősítő-vállalatok leértékelik az adott ország államkötvényeit, megjelennek a fizetőeszköz teljes bedőlésére spekuláló befektetők, a devizában denominált állampapírjait nem tudja törleszteni az államkincstár, így beáll az államcsőd, és tovább mélyül a gazdasági krízis. Ezt a helyzetet megelőzni hivatott a devizaswap-csatorna. A válságban érintett ország és egy partnerország (a legtöbb devizacsere-megállapodással Kína, az Egyesült Államok és az eurózóna rendelkezik) egy előre meghatározott maximált összegben kölcsönösen jóváírnak a másik fél számára a saját fizetőeszközükben pénzt. Ezt rendszerint a válság előtti, kedvezőbb cserearány (árfolyam) mellett teszik. Ezt követően szintén a megállapodásban szereplő mindkét fél a partner fizetőeszközére érvényes kamatot fizet, a futamidő lejártával pedig visszacserélik az eredetileg jóváírt pénzösszeget.

 

Már pusztán a devizacsere-csatorna létrehozása eltántoríthatja a spekulánsokat

Ha 1992 szeptemberében létezett volna a spekulációs nyomást elszenvedő Egyesült Királyság és az Egyesült Államok között devizaswap-csatorna, akkor a szigetország a következő módon előzhette volna meg a devizatartalékok kimerülését, illetve a font árfolyamának bezuhanását, vagyis a fekete szerda néven elhíresült gazdasági krízist. Az Egyesült Államok a válság előtti árfolyamon dollárért fontot cserélt volna, ezzel javítva a brit jegybank devizalikviditását. Ezt követően az Egyesült Királyság a Fed alapkamata szerinti kamatot fizetett volna dollárban az Egyesült Államoknak, az USA pedig ugyanezt tette volna fontban a Bank of England (az Egyesült Királyság jegybankja) szerinti kamatszint mellett. Az 1–15 éves futamidő lejártával vagy akár korábban is, a válság elmúltát követően a két ország visszacserélte volna az eredeti pénzösszeget.

A devizaswap-csatorna lényege tehát egyfajta rendelkezésre állás abban az esetben, ha valamelyik partner országot jelentős gazdasági válság vagy spekulatív támadás érné. Ilyen esetben a felek egy előre meghatározott árfolyamon és összegben devizát cserélnek, orvosolva ezzel a devizalikviditás hiányát.

Már pusztán a devizacsere-csatorna létrehozása eltántoríthatja a spekulánsokat, védelmet nyújtva ezzel a hirtelen árfolyam-ingadozásokkal szemben. A devizaswap-megállapodással rendelkező ország hitelminősítése azért jobb, illetve azért védettebb a spekulatív támadásokkal szemben, mivel a hitelminősítők és az árfolyam bezuhanását várók látják, hogy az adott ország devizatartalékainak kimerülésére csekély az esély. Így az érintett országok egyfajta védőpajzsot tartanak egymás köré a devizahiány elkerülése érdekében.

 

Jelenlegi devizacsere-megállapodások

A Council on Foreign Relations összeállítása szerint a tavalyi évben 43 ország rendelkezett legalább egy országgal devizaswap-megállapodással. Téves az az állítás, miszerint ilyen együttműködési formát kizárólag fejletlen gazdasággal rendelkező, krízis közeli állapotban levő országok kötnek a globálisan nagy súllyal rendelkező államokkal. Pusztán Európában olyan országok rendelkeznek a Feddel közös devizaswap-csatornával, mint az 

• Egyesült Királyság, 
• Svájc vagy az EKB-n keresztül Németország, 
• Franciaország vagy 
• Luxemburg. 

Magyarország a Feddel most kötött megállapodás mellett az Európai Központi Bankkal (EKB), illetve Kínával rendelkezik még devizaswap-csatornákkal.

 

A Covid-járvány újabb lökést adott a devizacsere-csatornák létrehozásának

A devizaswap-csatornák 2007-ben, az ingatlanpiaci lufi kidurranása miatt induló globális válság hatására terjedtek el, azonban már a XIX. században alkalmaztak hasonló pénzügyi megoldásokat. A közel két évvel ezelőtti pénzügyi krízis súlyos likviditáshiányt eredményezett, amely elsősorban a nemzetközi nagy bankokat érintette. Ennek orvoslása érdekében az Egyesült Államok Svájccal, az eurózónával, Svédországgal, Mexikóval és Kanadával kötött devizacsere-csatorna megállapodásokat. Hasonló megállapodás már létezett Kína, Japán, Dél-Korea és az indokínai térség többi országa között. A 2008-as válság mélyülése során kiterjedtebbé vált a devizaswap-csatornák rendszere: az USA többek között 

• Norvégiával, 
• az Egyesült Királysággal, 
• Dániával, 
• Brazíliával, 
• Kínával, 
• Japánnal, 
• Ausztráliával és 
• Új-Zélanddal 

is kötött szerződést, Kína Argentínára és Belaruszra terjesztette ki a devizacsere-csatornáit, Svájc az Eurózóna mellett Lengyelországgal és Magyarországgal kötött hasonló együttműködést, míg az eurózóna jegybankja, az Európai Központi Bank Lengyelországgal és a balti országokkal.

Ezt követően a 2010-es évtized pénzbősége és gazdasági prosperitása mellett Kína kivételével a nyugati országok nem kötöttek új devizaswap-csatorna megállapodásokat. Míg 2010-ben Kína csupán nyolc országgal rendelkezett ilyen együttműködési formával, addig ez a szám az évtized végére 34-re emelkedett. 2020-ban a koronavírus-járvány okozta gazdasági válság adott újabb löketet a devizacsere-csatornák létrehozásának, újranyitva a korábban lejáró együttműködéseket. Ekkor terjedtek el az ideiglenes devizaswap-csatornák. Ezeknél már az együttműködést megalapító szerződésbe foglalták, hogy a csatorna csak bizonyos ideig érvényes. Ilyen átmeneti pénzügyi védőpajzs egyezséget kötött az USA többek között Norvégiával és Szingapúrral vagy az Európai Központi Bank Lengyelországgal.