A két kategória együtt egyébként már a teljes háztartási fogyasztás több mint egytizedét adja. Ez az arány az elmúlt években lassan, de érzékelhetően nőtt, miközben sok más, hagyományos termékkör súlya stagnált vagy csökkent.
Mi bánja a digitális rezsit?
A fogyasztás nem végtelen. Ha új, fix kiadások jelennek meg, azok más területekről vesznek el mozgásteret – például akár időt is, nem csak pénzt. A digitális előfizetések különösen „ragadósak”: havi díjasok, automatizáltak, több családtag használja őket, emiatt érzelmileg szinte minden előfizető kötődik hozzájuk.
Ennek következménye, hogy a spórolás nem itt történik.
A leginkább kiszoruló tételek a ruházat és lábbeli, a lakásfelszerelés és műszaki cikkek. Mindegyik esetben akciókra, kedvezményekre várnak a vásárlók, elhalasztják a beszerzéseiket, vagy nemes egyszerűséggel kevesebbet vásárolnak belőle, mert jóval kisebb a szocializációs nyomás rajtuk. A digitális rezsi sajátossága az is, hogy a lemondás társadalmi és pszichológiai költsége magasabb, mint az anyagi. Egy streaming-előfizetés megszüntetése nem egyszerűen pénzügyi döntés, hanem családi vita, gyerekekkel való egyezkedés, megszokások feladása, vagyis szociális kérdéskör.
Ugyancsak kiszoruló tételek lehetnek az élelmiszerek esetében a drága márkák. A mennyiség marad (sőt tavaly volumen növekedés mutatkozott), de az összetétel változik, amiben kevesebb hely marad a prémium kategóriának.
Élelmiszer kontra digitális fogyasztás
A feszültség különösen élesen látszik az élelmiszer-kiadásokkal összevetve. Egy átlagos magyar háztartás 2025-ben a KSH adataiból becsülve átlagosan 145–150 ezer forintot költött havonta élelmiszerre és alkoholmentes italokra. Ez jellemzően heti több bevásárlásra oszlik, alkalmanként 9–12 ezer forintos kosárértékkel. Ebből kiindulva a digitális rezsi már a havi élelmiszer-költés harmadát is elérheti.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!