Feloldhatatlan az ellentét Gyurcsány véleménye és a valóság között

Idén több mint tíz százalékkal nőttek idehaza az adóbevételek. Az adat és a mögötte felrajzolható gazdasági folyamat amiatt is érdekes lehet, mert világosan megmutatja, milyen szerepe van a mindennapokban az adócsökkentéseknek. Függetlenül attól, hogy Gyurcsány Ferenc lekicsinylően vélekedik a közterhek mérsékléséről.

Miskolc, 2016. szeptember 6. Gyurcsny Ferenc, a Demokratikus Koalci elnke, volt miniszterelnk Maradj otthon, maradj Eurpban! cmmel lakossgi frumot tart a miskolci ITC-szkhzban 2016. szeptember 5-n. MTI Fot: Vajda Jnos Fotó: Vajda János

– Mi a csudát tudnak önök ígérni a nemzetnek? Majd még egy-két hihetetlen, észszerűtlen, elvetemült adócsökkentést? Az lehet, de ebből nem lesz jövő – mondta felemelt hangon a hónap közepén Gyurcsány Ferenc a törvényhozás épületében. A DK vezetője nem kifejezetten az adóügyeknek szentelte felszólalását, a témát csak mellesleg említette meg beszédében, amely leginkább arról szólt, hogy a kormánypártok meg fognak bukni. Emiatt nem derülhetett ki, hogy a volt miniszterelnök az elmúlt évek melyik adócsökkentését tartja elhibázottnak – egészen pontosan hihetetlennek, észszerűtlennek, elvetemültnek. Mindenesetre a valóság hamar bebizonyította, hogy van olyan adócsökkentés, amely nemcsak hihető és észszerű, de az adófizetők mellett magának az adót csökkentő államnak is kifejezetten hasznos. Ebből a szempontból is érdekesek az idei adóbevételi adatok.

A Pénzügyminisztérium – mint minden hónapban – június végén is közzétette az előző hónappal bezárólag készített friss kimutatását az állam aktuá­lis pénzügyi helyzetéről. Ebből egyebek mellett kiderült, hogy a hat legnagyobb közteherből – vagyis a társasági és a jövedéki adóból, a személyi jövedelemadóból, az áfából, a járulékokból és a munkaadók által fizetendő szociális hozzájárulási adóból – május ­végéig együttesen több mint 6200 milliárd forint folyt be. Az összeg hétszázmil­liárd forinttal haladja meg az egy évvel korábban rögzített időszakos adatot, mivel 2020 májusának végéig 5500 mil­liárd forint érkezett a legnagyobb közterhekből.

Az idei bevételemelkedés tehát meglehetősen vaskos, majdnem 13 százalékos.

A Gyurcsány-féle felvetés kapcsán érdemes külön-külön is megvizsgálni az egyes adótípusokat és azt, mi húzódik meg a látványos emelkedés hátterében. A legnagyobb plusz az általános forgalmi adónál mutatkozik: idén öt hónap alatt 360 milliárddal folyt be több, mint tavaly. A szaktárca összefoglalója szerint a feldolgozóipar működése komoly szerepet játszott az emelkedésben. A társasági adónál szintén számottevő, majdnem kétszázmilliárdos növekedés adódott, aminek több oka is volt. Ennél az adónemnél megannyi változás lépett életbe az utóbbi időben, ezek közé tartozott a feltöltési kötelezettség eltörlése vagy az aktuá­lis bevallási határidő későbbre tolása. Ezek mellett megugrott a személyi jövedelemadóból (szja) származó bevétel is, az ott feljegyzett 115 milliárdos idei, öthavi többlet sem nevezhető csekélynek. Az okok után ez ügyben nem kell sokáig kutatni.

A dolog egyszerű: mivel emelkednek a bérek, emelkedik az szja címén befolyó összeg is.

Összefoglalójában a szaktárca megjegyezte, hogy – szintén a béremelések miatt – nőtt a társadalombiztosítási járulék bevétele is, a munkaadók által fizetendő szociális hozzájárulási adónál ellenben csökkenést regisztráltak. Ugyanakkor ez sem csoda, csökkent ugyanis a szochónak rövidített adó kulcsa, mégpedig tavaly év közben. 2020 elején még 17,5 százalékos elvonással kellett számolni, év közben viszont két százalékpontos mérséklődés lépett életbe, így idén már 15,5 százalék a mérték. A szaktárca szakmai kimutatása és Gyurcsány Ferenc politikai jellegű felszólalása itt, ezen a ponton, nevezetesen a szocho mérséklésénél fut össze.

Úgy is fogalmazhatunk: a lózung éppen itt találkozik szembe a valósággal.

Előzményként megemlítendő, hogy a kormány 2016 végén egyezséget kötött a munkaadók és a munkavállalók képviselőivel. Ennek lényege az volt, hogy ha a vállalkozások – összességében – ütemesen emelik dolgozóik bérét, akkor az állam nagyobb lépésekben mérsékli a szochót. Azóta azt látjuk, hogy a bérek egyre nőnek, a szocho pedig egyre csökken. De vajon észszerűtlen és elvetemült volt-e ez a megállapodás? Vajon felesleges-e az adócsökkentés? A válasz ott rejtőzik – egyebek mellett – az idei adóbevételi adatokban is.

Ez az adócsökkentés érezhető nagyságú összeget hagy a munkaadóknál. Évente több száz milliárd forintról van szó. Ez – a gazdasági kényszerek, a magyar és az uniós munkaerőpiac sajátos jellege miatt – nagyon jól jön a munkáltatóknak, a vállalkozások ugyanis csak úgy tudnak értékes munkaerőhöz jutni vagy úgy tudják az ilyet megtartani, esetleg külföldről hazacsábítani, ha nagyobbakat emelnek a fizetéseken. A munkavállaló helyzete nyilvánvalóan javul, a munkaadóé is, hiszen forrást kap az államtól a béremeléshez.

De vajon jól jár-e az első látásra nagyvonalúnak tűnő állam? Nagyon is.

A nagyobb bér után ugyanis több szja és több társadalombiztosítási járulék folyik be, ráadásul a polgároknak több elkölthető pénzük marad. Ennek egy részét megeszik, megisszák, vagy tévét, úszószemüveget, gyerekkönyvet, étkezőasztalt, miegyebet vásárolnak. Röviden: fogyasztanak. Ez pedig érezteti hatását az áfa, a jövedéki adó bevételi számain. A növekvő fogyasztás pedig végül egy lesz a munkaadókat nyomasztó gazdasági kényszerek között, s – az új kollégák felvétele mellett – újra előkerülhet a meglévő alkalmazottak bérezésének kérdése.

Itt érdemes újra felidézni az idei adóügyi adatokat: a szochóból származó bevétel csökkent, az szja, a járulék és az áfa pedig komoly pluszsummát hozott.

Azt nem tudni, hogy Gyurcsány Ferenc erre a kormányzati lépésre gondolt-e, amikor hihetetlen, észszerűtlen, elvetemült adócsökkentésről beszélt a parlamentben. Annyi azonban hozzátehető: amikor a legutóbbi válság idején ő és kormánya vezette az országot, senki nem vádolhatta meg azzal, hogy észszerűtlen adócsökkentés történt volna.

Merthogy a balliberális többség akkoriban alkotta meg az elmúlt harminc év egyik legbrutálisabb megszorítócsomagját.