Elvetette a gabonát
Vasárnap este Tarlós Istvánra néztünk fel, aki nem azt mondta közönségének, hogy nem igazság ez így, én nem ezt érdemeltem. Pedig mondhatta volna.
Amikor ezeket a sorokat írom, még nem ismertek a választási eredmények. Jobb híján a történelem jelesebb október tizenharmadikái között bogarászom. Ez is izgalmas.

Felszabadítani! – Apró Antal unokája még ma is mozgósító trombitajelnek gondolja a veretes mozgalmi lózungot. Szegény.

Csány László és báró Jeszenák János pesti vértanúhalála méltatlanul kevés figyelmet kapott az utókortól, pedig ők is a nemzet legelejéhez tartoztak.

Ma hetvenöt éve, hogy a szövetségesek Kremlben rendezett tárgyalássorozatának első napján két mindenható ember mintegy mellékesen, röpke pillanatok alatt felosztotta egymás közt Európa keleti felét.

Azért jó lenne tudni, miért Bangóné Borbély Ildikót küldi mindenhová a pártvezetés. Lehet, hogy nincs más. Elfogyott a regiment.

Harminc szál gyertyát kellene ma elfújniuk az ünneplőknek az MSZP születésnapi buliján. Vajon lesz-e elegendő szuflája az elfekvőben nyögdécselő társaságnak?

Hol titkon, hol szabadon, de százhetven éve róluk szól október hatodika. Mártírtábornokainkért gyújtunk vasárnap gyertyát.

Méltatni merészelt olyan nemzeti-konzervatív szerzőket, akiknek a nevét a kommunista korban ki sem ejthettük a szánkon.

A gyűlölködésre is idejében föl kell készülni. Bár még csaknem egy teljes év van hátra a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusig, a Népszava már megkezdte az alapozást.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.