Putyin nehéz helyzetbe hozta Pekinget a szakadár területek elismerésével

Az orosz–ukrán konfliktus árnyékában elemzők tucatjai foglalkoznak a kérdéssel, hogy egy esetleges háborús cselekmény esetén Kína milyen pozíciót foglalna el. Kínát ugyanis a kelet-ukrajnai „népköztársaságokhoz” hasonló „szeparatista” törekvések felszámolása foglalkoztatja Tibet, Hongkong és Tajvan tekintetében, és bár a Nyugat közös haragja sok területen azonos platformra terelheti Pekinget és Moszkvát, előbbi túl sokat veszíthet, ha túlságosan is beavatkozik utóbbi akciójába.

Szakértők szerint Kína semleges állásponton maradhat az orosz–ukrán konfliktus tekintetében, noha egyre közelebbi viszonyt ápol Oroszországgal és érdekeik is több ponton egyeznek.

„Félelmet és pánikot kelt az Egyesült Államok azzal, hogy fegyvereket küld Ukrajnába, ezzel egy háború kirobbanását veszélyezteti” – nyilatkozta Hua Csun-jing kínai külügyi szóvivő szerdai sajtótájékoztatóján. Hua megismételte Peking álláspontját, miszerint ellenzik az Oroszországgal szemben bevezetett egyoldalú szankciókat. A külügyi szóvivő felszólította a feleket, hogy 

tiszteljék és vegyék figyelembe a másik legitim biztonsági aggályait, valamint tárgyalások útján közösen oldják meg a problémákat, ezzel biztosítva a békét és stabilitást a térségben.

David Gitter, a Fejlett Kína Kutatóközpont (CACR) elnöke szerint a kelet-ukrajnai szeparatisták orosz támogatása „nehéz helyzetbe” hozta Pekinget, mivel Kínát odahaza is hasonló „szeparatista” törekvések foglalkoztatják Tibet, Hongkong és Tajvan tekintetében. Noha Kína 2014 óta nem ismerte el a Krím félsziget orosz annektálását, Gitter szerint a jövőben Peking hasonló érveket használhat a Tajvan feletti rendelkezési jog kikövetelésére.

Tajvan nem Ukrajna és az mindig is Kína elidegeníthetetlen része volt

– közölte szerdán a kínai külügyminisztérium, Boris Johnson brit miniszterelnök múlt heti kijelentése nyomán. Johnson arra figyelmeztette a nyugati szövetségeseket, hogy globális következményei lehetnek, ha nem tartják be az Ukrajna függetlenségét támogató ígéreteiket, mert úgy Tajvan is veszélybe kerülhet.

Közös ellenség közös érdekeket szül

Peking és Moszkva viszonya egyre szorosabbá vált az elmúlt években, 2013 óta Vlagyimir Putyin orosz és Hszi Csin-ping kínai elnök több mint harminc alkalommal találkoztak.

A Nyugat közös haragja összehozza Putyint és Hszit, a közös érdekek pedig előremozdítják a kínai–orosz viszonyt

– mondta Ryan Hass, a Brookings Institution külpolitikai programjának vezető munkatársa. A két ország február 4-én a NATO-bővítések ellen kiadott egy közös nyilatkozatot, de több ízben kritizálták az Egyesült Államok vezette indo–csendes-óceáni övezet stratégiai és védelmi szövetségét is. Moszkva és Peking tavaly év végén egy közös katonai hadgyakorlatot tartott, 

idén februárban pedig egy 117,5 milliárd dollár értékű olaj- és gázüzletet kötöttek, csökkentve ezzel Moszkva pénzügyi függőségét Európától.

Sőt a Kínába irányuló olaj- és földgázexport is jelentősen növekedett az elmúlt években, februárban a kínai nemzeti petróleum vállalat (CNPC) éves szinten 48 milliárd köbméter gázexport emeléséről írt alá szerződést a Gazprommal.

Közben Európa is függetlenedne Oroszországtól, azonban „Európa számára lehetetlen küldetés lenne megszabadulni az orosz földgázra való túlzott támaszkodástól, tekintettel a globális hiányra és a Gazprom negyvenszázalékos kitettségére” – nyilatkozta az európai szankciók kapcsán Cui Hongjian, a Kínai Nemzetközi Tanulmányok Intézet európai tanulmányok osztályának igazgatója a Kínai Kommunista Párt szócsövének számító Global Times című angol nyelvű portálnak. Cui hozzátette, hogy a diverzifikáció az Egyesült Államok földgázexportjától is függ.

Peking most lavírozhat az érdekek között

„Kína nagyra értékeli a szuverenitást és nem akar túlságosan belefolyni Moszkva akciójába, annak költségei ugyanis túlságosan magasak a Nyugattal fenntartott kapcsolatok és a globális hírnév szempontjából” – elemezte a helyzetet Bonnie Glaser, a German Marshall Fund ázsiai programjának igazgatója.

Kína fontos nyersanyagokat (érc, salak) exportált Ukrajnából például az építőipar számára. Az ukrán állami statisztikai szolgálat jelentése alapján, a két ország közötti kereskedelem 15,4 milliárd dollár volt 2020-ban. Sőt tavaly júniusában Kijev és Peking további infrastrukturális beruházásokról is megállapodott (utak, vasutak) az ellátási láncok javítása céljából. Ezért Glaser szerint mivel Kína fontos kapcsolatokat ápol Oroszországgal és a Nyugattal is, jelentős külpolitikai kihívás lesz Hszi Csin-pingnek az érdekek közötti lavírozás.

Borítókép: Vlagyimir Putyin és Hszi Csin-ping 2013 óta több mint harminc alkalommal találkoztak (Forrás: Alexei Druzhinin/AP)