Emellett nagyon új technológiákról van szó, az sem biztos, hogy száz százalékig készen állnak a bevetésre. Ezzel szemben rakétatüzérségi szinten a legtöbb új fejlesztést folyamatosan alkalmazzák az ukrán nagyvárosok ostrománál. Annak, hogy T–14-eseket vagy Szu–57-eseket miért nem látunk Ukrajnában, két oka lehet. Egyrészt az orosz katonai vezetés valószínűleg elszámította magát, ami az ukrán ellenállást illeti. Való igaz, hogy elavultabb technológiával és jóval kisebb haderővel néznek szembe, így pedig logikus döntés nem bevetni a legmodernebb fegyvereket, amelyeket esetleges megsemmisítésük után jóval többe kerül újragyártani. Másrészt mind a T–14-es, mind a Szu–57-es csak kis létszámban áll rendelkezésre, ezenfelül pedig még egyik modell sincs bevetésre kész állapotban. Habár ilyen vadászgépek bizonyítottan Oroszország Déli katonai körzetében is vannak, használatukra kevés az esély, ugyanis szakértők szerint magas intenzitású hadviselésre csak 2025 környékén lesznek alkalmasak.
A szárazföldön pedig eddig úgy tűnik, hogy szinte kizárólag a T–72B3-as harckocsikra támaszkodnak, amely a legolcsóbb és legkevésbé modern az orosz állományban, mégis olyan páncélzattal rendelkezik, amely bizonyos mértékig ellenálló a fejletlenebb ukrán tankokkal és páncéltörő rakétákkal szemben.
Ebből a szempontból a T–14-esek bevetése feleslegessé válik.
Borítókép: T–14-es Armata harckocsi (Fotó: Wikipedia Commons/Vitalij V. Kuzmin)





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!