– Látunk arra utaló jeleket, hogy az ukrán haderő ellentámadásokat indított
– fogalmazott kedd esti sajtótájékoztatóján John Kirby, a Pentagon szóvivője. – Nagyon okosan és kreatívan védekeznek, most pedig próbálnak területeket visszaszerezni – tette hozzá, ugyanakkor rámutatott, hogy az amerikai védelmi minisztériumnak nincs teljes körű rálátása a csapatmozgásokra és a műveletekre. Szintén kedden az ukrán védelmi minisztérium arról számolt be, hogy az egységek sikeresen visszafoglalták Makariv városát, amely stratégiai fontosságú területen helyezkedik el Kijev körbekerítésének szempontjából. Emellett az ország keleti részén fekvő Izjum közelében is fokozódtak a harcok, az ukrán egységek itt is ellentámadásba kezdtek – számolt be a The Daily Telegraph brit konzervatív napilap. Ugyanakkor az orosz légierő aktivitása is fokozódott, amely utalhat arra, hogy az oroszok stratégiát válthatnak. A vadászgépek átlagos repüléseinek gyakorisága mellett a drónok bevetéseinek aránya is megnövekedett – írta a The Washington Post amerikai napilap amerikai védelmi tisztviselőkre és katonai szakértőkre hivatkozva.
Valódi sikerek?
Az ukrán ellentámadás sikereiről szóló hírekkel ellentétben a helyzet valószínűleg nem ennyire kedvező, ami a védelmi erők előrenyomulását illeti.
Tom Cooper osztrák oknyomozó újságíró és katonai szakértő szerint a háború a pozicionális hadviselés fázisához érkezett, azaz egyik fél sem tud elérni látványos katonai sikereket, ugyanakkor minden műveletnek jelentős szerepe van.
Elemzésében felhívja a figyelmet arra is, hogy a médiában megjelent, a Kijevtől északnyugatra fekvő Makariv felszabadításáról szóló hírekkel ellentétben – habár az elmúlt napokban ténylegesen több ukrán ellentámadás indult meg – a város nagy része alapvetően március eleje óta ukrán fennhatóság alatt van, annak ellenére, hogy az orosz nyomás folyamatos. A védelmi egységek valószínűleg még mindig a tüzérség és kisebb gyalogsági alakulatok bevetésével gyors és kiszámíthatatlan csapásokkal támadják az orosz hadoszlopokat, amely a logisztikai és utánpótlásbeli problémákkal együtt – különösen a Belarusz vasútvonalak elvágásával – akadályozza a támadókat abban, hogy megkezdhessék Kijev ostromát.
Ezek a rajtaütések arra elegendők, hogy pillanatnyi sikereket érjenek el, növeljék a védelmi erők morálját, azonban az erőviszonyok és a háború alakulásának megfordítására kevesek – mutat rá Cooper.
Ez többek közt azért is van így, mivel a frontvonalakon a légteret általában az orosz légierő tartja ellenőrzés alatt, így pedig az ukrán egységeket nem tudják összevonni egy nagyobb ellentámadás indításához.
Orosz–ukrán háború 
