Miután 2014-ben Oroszország annektálta a Krímet, az Európai Unió gyors válaszlépésekről döntött; megtiltották többek között, hogy a tagállamok fegyverrel kereskedjenek az oroszokkal. „Tilos tagállam állampolgára által vagy tagállam területéről vagy tagállam lobogója alatt közlekedő hajón vagy légi járművön fegyverek és azokhoz kapcsolódó bárminemű hadianyag –
beleértve a fegyvereket és lőszereket, katonai járműveket és felszereléseket, katonai jellegű felszereléseket és ezek pótalkatrészeit is – Oroszország részére történő közvetlen vagy közvetett értékesítése, szállítása, transzfere vagy kivitele, függetlenül attól, hogy azok a tagállamok területéről származnak-e
– áll szó szerint a határozatban.
Egyértelmű? Annak tűnik, csakhogy ezután jön az „apró betűs rész”. Az embargó alól két kivétel is van. Egyrészt a tilalom nem érinti az úgynevezett kettős felhasználású, azaz katonai és civil célra egyaránt használt – például repülésben vagy űriparban – eszközöket és technikákat. Másrészt nem vonatkozik a „2014. augusztus 1. előtt kötött szerződések, illetve megállapodások végrehajtására”. Ezekkel a jogi kiskapukkal pedig, aki csak tehette, élt is.
Az Európai Tanács irányítása alatt működő, fegyverek kivitelét ellenőrző munkacsoport megállapításai szeirnt így aztán 2014 és 2020 között tíz uniós tagállam zavartalanul szállította a fegyvereket Oroszországnak. A szóban forgó tíz ország:
Franciaország, Németország, Olaszország, Ausztria, Bulgária, Csehország, Finnország, Spanyolország, Szlovákia és Horvátország.