A területek ugyanakkor nem csak szénben gazdagok, több kelet-ukrajnai gyár fontos nyersanyagokat és termékeket szállított az orosz védelmi ipar számára, többek közt olyan speciális acélt, melyet az orosz harckocsik gyártásánál használtak, több tartalék alkatrészt a különböző rakétákhoz, valamint egyes harci helikopterek motorját is itt gyártották. Ezt aztán Kijev 2014-ben felfüggesztette.
Annak ellenére azonban, hogy nyersanyagokban gazdag, az ország más részeihez képest iparilag fejlett vidékről van szó, a nyolc éve tartó háború rombolása miatt már korántsem annyira fontos terület, mint például a Szovjetunió idején volt.
Akkoriban a Donbasz ténylegesen a szovjet nehézipar központjának számított, a rendszerváltást követően azonban jelentősége csökkent. Az évtizedeken át tartó „aranykor” azonban hozzájárult ahhoz, hogy a régió viszonylag saját útját járva tudott fejlődni. Fontos még kiemelni azt is, hogy ez a terület – Ukrajna más részeivel ellentétben – nem került különböző európai birodalmak fennhatósága alá, az elmúlt évezred nagy részében töretlen volt az orosz ellenőrzés a régióban.
„Oroszország szíve”
A szovjet propaganda egyik plakátja a Donbaszt Oroszország szíveként jellemezte, amely elképzelés a Szovjetunió felbomlását és Ukrajna függetlenedését követően is fennmaradt az orosz vezetés Ukrajnáról alkotott képében. Nyugati szakértők gyakran emlegetik, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök végső célja lehet a Szovjetunió feltámasztása, Oroszország fennhatóságának kiterjesztése a volt tagállamok területére. Amennyiben valóban ez a cél, úgy a Donbasz régió kiemelt jelentőséggel bírhat ebből a szempontból, tekintve, hogy a térség volt a Szovjetunió egyik ipari és nyersanyagközpontja.
Ennek némileg ellentmond a CNN által közvetlenül a háborút megelőzően készített felmérés, melynek eredményeiből az látszik,
hogy az itt élők mindössze tizennyolc százaléka gondolja úgy, hogy Oroszországnak és Ukrajnának egy országgá kellene válnia.
Ugyanakkor a donbaszi lakosok negyvenöt százaléka szerint az orosz és ukrán nép ugyanaz, ez lényegesen nagyobb arány az országos átlaghoz képest, ami huszonnyolc százalék. A legutolsó, 2001-es népszámlálási adatok alapján egyébként a régióban élők mindössze valamivel több mint fele ukrán nemzetiségű, míg egyharmaduk orosznak vallotta magát – ezek az arányok azonban az elmúlt húsz évben, főként az elmúlt nyolcban, sokat változhattak.
„Vigaszdíj” az eddigi kudarcok után?
– A Donbasz elfoglalása vigaszdíj lehet, miután Kijevet nem sikerült bevenniük a támadóknak – fogalmazott Samir Puri, az International Institute for Strategic Studies hibrid hadviseléssel foglalkozó kutatója. Való igaz, amennyiben sikerülne jelentős sikereket elérnie az orosz egységeknek, az mind a katonák moráljának, mind Moszkva tárgyalási pozíciójának kedvezne. Ezenfelül pedig Mariupol elfoglalásával létrejöhetne a Putyin által áhított szárazföldi híd a Krím félsziget és a Donbasz régió között.
Azonban ez korántsem lesz könnyű feladat.
A nyolc éve tartó harcok miatt ezeken a területeken a legtapasztaltabb ukrán egységek állomásoznak, a frontvonal pedig kifejezetten jól felszerelt.
Amennyiben sikerülne az itteni területek nagy részét orosz ellenőrzés alá vonni, az bizonyos utánpótlásbeli problémákat is megoldana a háború további szakaszaira nézve. Ugyanakkor a donbaszi offenzíva kétélű fegyver: ha az ukrán védelmi erők fel tudják tartani az orosz csapatokat, akkor Moszkva inváziója végleg kudarcba fulladhat.
Borítókép: Ukrán katona a Donbasz térségben (Fotó: Anadolu Agency/Getty Images/Diego Herrera Carcedo)