– Múlt héten részt vett a tekintélyes Iliade Intézet párizsi konferenciáján, amelynek központi témája volt az európai politika átalakulása. A francia elnökválasztás előestéjén hogyan jellemezné a mai francia politika dinamikáját?
– Az Iliade Intézet elsődleges hivatása, hogy „Európa hosszú távú emlékezetéért” dolgozzon. Valójában az identitászavar és a progresszív nihilizmus aláás bármiféle ambíciózus politikát ma a Nyugaton, ezért is tartom fontosnak az említett intézet munkáját a francia eszmevitában. Képzéseket, konferenciákat szerveznek, számos könyvet adnak ki, az éves szimpóziumra pedig rendszerint tavasszal kerül sor, mégpedig nem messze a francia nemzetgyűléstől, a csodálatos Maison de la Chimie-ben. A „Politika forrásai: identitás, szuverenitás, szakralitás” elnevezésű szimpózium idén több mint 1200 résztvevőt vonzott; ezt fontosnak tartom megemlíteni, ugyanis Franciaországban meglehetősen rosszul működik napjainkban a szellemi vita.
A politikai korrektség korlátai közé szorul, az uniformizált média pedig elhallgat minden, a domináns liberalizmuson kívüli véleményt, sőt: a történelem értelmezésére vonatkozó úgynevezett „emlékezettörvények” is korlátozzák a véleménynyilvánítás szabadságát.
Már pusztán a nemzeti érdekeket szolgáló javaslatok is törvényt sértenek az állítólagos „gyűlöletkeltés” okán. Ebben az összefüggésben pedig Franciaország általános politikai dinamikája ki van szolgáltatva a fősodratú média által mélyreható gondolkodás nélkül terjesztett kommentároknak.