„A valóság rettenetesebb, mint a képek”

Még javában szólnak a fegyverek, de sokan máris a 21. század egyik legsúlyosabb humanitárius válságaként emlegetik az ukrajnai háborút. A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet az elsők között sietett a bajbajutottak segítségére, és a példátlan magyar összefogásnak hála azóta is folyamatos a támogatás. Lehel László, a segélyszervezet elnök-igazgatója nemrégiben személyesen is felkereste a harcok dúlta területeket, hogy saját szemével mérje fel a pusztítást. A háború borzalmairól, ukrajnai tapasztalatairól, a magyar segítségről kérdeztük.

– Tomboló harcok, szétlőtt városok, menekültáradat. A megannyi válság közül melyik most a legégetőbb, amit próbálnak csillapítani?

– A kezdet kezdetén azt vállaltuk, hogy elsősorban azokra a belső menekültekre koncentrálunk, akik közösségi szálláson – tehát nem magánházakban vagy szállodákban – vannak elhelyezve. A módszerünk az volt, hogy ezeket a helyeket végiglátogattuk: csak Kárpátalján például 208 ilyen intézményt ismerünk, de számuk napról napra nő. Ezeket a helyeket élelmiszerrel, illetve indokolt infrastrukturális fejlesztésekkel segítettük. Utóbbira jó példa, ha száz főre volt egyetlen mosógép, vagy nem volt hűtőgép, akkor adtunk. Ez az úgynevezett gyorssegély szakasz azonban általában három-hat hónapig szokott tartani. Így a következőkben valószínűleg változtatásra lesz szükség, meg kell vizsgálnunk, hosszú távon hogyan tudunk segítséget nyújtani. Ebbe az is beletartozhat, hogy az újjáépítéshez csatlakozunk, legyen szó akár a közösségi épületekről, akár magánházakról. Ehhez elengedhetetlenek a felmérések; Bucsában például már meg is bíztak cégeket, hogy mérjék fel a károkat. Csak ezután indulhat el az egyeztetés más segélyszervezetekkel és az ukrán kormányzattal.

Fotó: Magyar Ökumenikus Segélyszervezet

– Önök is úgy érezték, hogy a háború kirobbanása után egész Magyarország megmozdult?

– Az elmúlt harminc év alatt ilyet én még nem éltem át. A román forradalom során vagy az árvizeknél, a cunami miatt óriási összefogást tapasztaltunk, de ez most minden képzeletet felülmúlt. Rengeteg önkéntesünk dolgozott folyamatosan, külön logisztikai központot kellett létrehozni, mert bejelentés nélkül özönlöttek a segítséggel a teherautók. Embert próbáló, ugyanakkor lenyűgöző logisztikai feladat volt. Elismerés illet minden támogatót, mi pedig köszönjük a bizalmat, amit megszavaztak a szervezetünknek. Számszerűen ez azt jelenti, hogy hamarosan elindul az ötvenedik 24 tonnás kamion; amelyek Ukrajna hét megyéjébe szállítanak magyar humanitárius segélyt. Ami a jövőt illeti, mostanra lecsengőben van a nagy adományozási hullám. Ezután nemzetközi donoroknál tudunk pályázni. Az Európai Unió segélyalapjánál ezt egyébként egy nagyon hosszú átvilágítás előzi meg, ahol független könyvvizsgáló is állásfoglalást ad. És ez a jogosítvány csak azt teszi lehetővé, hogy egyáltalán pályázzunk. Nem véletlenül, ezek már nagyobb, eurómilliós összegek. Számítunk rá, hogy a magyar kormányzat is további humanitárius segítségnyújtás mellett dönt.

– A politikai viharok közepette Ukrajnában mennyire cseng jól a magyar szó a segélyszervezet nevében?

Egy-két hang felemlegette, hogy Magyarország nem akar fegyvert adni. De ha elmagyaráztuk nekik ennek okait, és hogy milyen rendkívüli humanitárius segítséget nyújtottunk eddig, a legtöbben kalapjukat emelték. Egyébként sosem éreztem, hogy idegenként tekintettek volna ránk. A megyei és települési szinteken mindenkivel együtt tudtunk működni.

Fotó: Magyar Ökumenikus Segélyszervezet

– Ahogyan Bucsa elvitte a figyelmet a többi település elől, nem viheti el Ukrajna a figyelmet a többi válság elől? Néhány hónapja még minden Afganisztánról szólt.

– Sajnos a kérdés jogos. A világnak eddig is voltak nagyon szegény, nyomorúságos részei. A helyzet ráadásul tovább súlyosbodhat, hiszen az ukrajnai események miatt egekbe szökhetnek az élelmiszerárak. Szakértők máris arra figyelmeztetnek, hogy Afrikában eddig sosem látott éhínség fog tombolni. Magyarországról távolinak tűnik Afrika. Csakhogy elég megnézni, mi folyik minden nap a magyar határon. Most a migrációról kevesebbet beszélünk, háttérbe szorult a kérdés, miként segíthetnénk úgy, hogy ne akarjon mindenki Európába költözni. Félő, hogy a nagy nemzetközi donorok forrásaikat átcsoportosítják Ukrajnának, miközben máshová óhatatlanul kevesebb fog jutni.

Borítókép: Lehel László a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet elnök-igazgatója (Fotó: Kurucz Árpád)