Közeleg a tél – mi lesz veled Európa?

Az ukrán „függetlenség napján”, vagyis az ukrán államiság létrejöttének 31. évfordulóján tartott éppen hat hónapja az orosz–ukrán háború. Az európai és a világ polgárai által vágyott béke azonban még messze van az elemzők szerint, a háború inkább az eszkaláció irányába tart. Hogy mik ennek a jelei és közben mit lép és mi mással foglalkozik az Európai Unió – erről beszélt a Karc FM Az igazság órája című műsorában Kovács Attila, az Alapjogokért Központ európai uniós kutatási igazgatója, Koskovics Zoltán, az Alapjogokért Központ geopolitikai elemzője és Rosonczy-Kovács Mihály, a Nézőpont Intézet külügyi igazgatója.

Kedden temették el Alekszandr Dugin ideológus, a modern orosz geopolitikai gondolkodás megteremtőjének lányát. Darja Platonova Dugina apja autójával tartott hazafelé, amikor – az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat, az FSZB szerint – az ukránok felrobbantották. Koskovics Zoltán, az Alapjogokért Központ geopolitikai elemzője elmondta, az ügyben fontos megvizsgálni a pontos tényeket. „Nagyon erős lábakon áll az FSZB-nek az általuk elénk tárt kép. Azonban minden tapasztalatom nekem azt mondja, hogy az FSZB tud gyorsan is dolgozni, meg tud jól is dolgozni. Az, hogy egyszerre gyorsan és jól, őszintén szólva, én ilyet még nem láttam. Úgyhogy innentől fogva az én szememben ők azzal lettek nagyon gyanúsak – mármint az FSZB, az orosz fél –, hogy ilyen sebességgel tárták fel az ügyet.” Hozzátette, az viszont az oroszok igazát erősítheti, hogy az ukránok nagy bajban vannak és kapkodnak, és valamilyen módon egy kitörési lehetőséget próbálnak találni.

Kovács Attila, az Alapjogokért Központ európai uniós kutatási igazgatója szerint az ügy további kérdéseket is felvet a merénylővel kapcsolatban is.

„Hogyhogy be tudott lépni Oroszországba ez az illető hölgy? Hogy szerezte a bombát? Magával vitte Oroszországba vagy Oroszországban vásárolt dolgokat, amikből ő fabrikált egy bombát? És az, hogy olyan villámgyorsan el tudta hagyni Észtország felé állítólag Oroszországot – bár ez ugye kilenc óra autóval, hogyha a hírek nem csalnak, ezek azért mind-mind kérdőjeleket vetnek fel ennek az eseménynek, terrorcselekménynek a részletkérdéseit illetően.” 

Kovács hozzátette, nem a béke, nem a fegyvernyugvás irányába mutatnak a jelek, hanem az eszkaláció irányába. És ez rossz hír a világnak, Európának, Magyarországnak.

Koskovics Zoltán szerint az elmúlt fél évben az ukránok több hullámban támadták a Krím adminisztratív és katonai célpontjait, amelyekre erőforrásaik nagy részét elhasználták. Egy pszichológiai hatást elértek – valószínűleg ez is volt a cél, hogy ezt érjék el –, de valós hatást nem. Emellett Ukrajnába a nyáron már nagyon kevés nyugati fegyver érkezett, az ukránok katonai ereje pedig fogytán van. Ennek az is oka lehet, hogy Európa már nagyon régen nem fegyverkezett, ami fegyvere volt, már odaadta az ukránoknak. Az amerikaiaknak pedig el kell dönteniük, hogy a maradék fegyverüket mind odaadják Ukrajnának, vagy tartalékot képeznek Tajvannak. A kettő együtt nem megy – emlékeztetett az elemző.

Kovács Attila erre úgy reagált: „Az európai politikai figyelem most ősszel az európai belügyek és az európai problémák felé fordul még inkább.” Úgy véli, az európai vezetők nyilatkozatai mögött kevés a kézzelfogható eredmény. Az Európai Bizottság tagjainak azonban a tagállamokkal szembeni jogállamisági eljárásokra jut idejük, ezért a héten a magyar kormány elküldte válaszát a bizottság tagjainak a járvány utáni helyreállítás forrásaival kapcsolatban.

Azonban a lengyel példa azt mutatja, hogy néha hiábavaló a nagy igyekezet – emlékeztetett Rosonczy-Kovács Mihály. A Nézőpont Intézet külügyi igazgatója felidézte, hogy a lengyelek még az orosz–ukrán háború előtt megállapodásra jutottak az Európai Bizottsággal annak kérdésében, hogy az igazságszolgáltatásukban és törvényeikben milyen változtatásokat szükséges eszközölni, hogy megkaphassák a nekik járó uniós forrásokat, azonban ezek a kitételek hiába teljesültek, később újabb kifogásokat emelt a bizottság.

„Mintegy háromszáz mérföldkövet jelölt ki egyébként a lengyeleknek a bizottság és ebből a lengyel kormány álláspontja szerint 97 százalékuk teljesült, és még a vitás kérdésekben is olyan szintű kompromisszumot tett a lengyel kormánypárt, ami egyébként komoly berzenkedést váltott ki a saját tábor jobboldalában. Tehát az erősebben szuverenisták táborában.”

Kovács Attila elmondta, úgy tűnik, az Európai Bizottság a magyar–lengyel szövetségbe is igyekszik éket verni, ezt bizonyítja az is, hogy áprilisban csak Magyarországgal szemben indították meg az eljárást, amely a lengyelekben azt a reményt kelthette, hogy ők megkaphatják a forrásokat. A magyar kormány már tavasszal tárgyalásokba kezdett az Európai Bizottsággal, amelynek legújabb lépéseként a héten Varga Judit igazságügyi miniszter válaszlevelet küldött. Magyarország sok mindenben igyekszik megfelelni az Európai Bizottság elvárásainak: leszorítja az egyajánlatos közbeszerzéseket és a korrupciós kockázatokat minimalizálja. A lengyel példa mégis azt mutatja, minden igyekezet hiába.

Rosonczy-Kovács Mihály hozzátette: mind Magyarország, mind Lengyelország, mind az Európai Unió érdeke az, hogy a helyreállítási alap forrásait minél előbb kifizessék a két érintett tagállamnak, azonban már megindult a gondolkodás, hogy mi történik, ha mindez nem valósul meg. Miközben a többi tagállam kasszájába már megérkezett az uniós pénz, Magyarország és Lengyelország csak a közös uniós hitel terheit viseli a vállán. A patthelyzetet feloldhatja az olasz vagy a bolgár választás, ahol, ha szuverenista jelölt győz, az a lengyel–magyar tengelyt erősítheti, illetve befolyással lehet az is, ha Ursula von der Leyen újra meg szeretné magát választatni az Európai Bizottság elnökének, hiszen ehhez a magyar és a lengyel támogatásra is szüksége lesz.

Rosonczy-Kovács Mihály szerint a két ország ismét egymásra van utalva: „Az elmúlt hónapok világossá tették, hogy a két ország vezetésének elemi érdeke az együttműködés az európai politikában. Annak ellenére így van ez, hogy ugye az orosz–ukrán háborúban elérendő békét illetően különböző az eszközökre vonatkozó magyar és lengyel álláspont. De azt lehet érzékelni, hogy ezt a lengyel politikusok is tudatosították [magukban].”

Az augusztus 24-i adást ITT hallgathatják meg.

Borítókép: Harcképtelenné tett orosz tankon ül egy fiatal Kijev belvárosában 2022. augusztus 24-én, az ukrán függetlenség 31. évfordulóján, amely egybeesik az orosz támadás hat hónappal ezelőtti kezdetével. Ukrajna 1991. augusztus 24-én vált függetlenné a Szovjetuniótól (Fotó: MTI/AP/Jevhen Maloletka)