Felháborodást váltott ki az is, hogy Melnyik egy interjúban méltatta Sztepan Bandera ukrán nacionalista vezető második világháborús tetteit. Bandera követői etnikai tisztogatást vittek végbe, becslések szerint több mint százezer lengyel és zsidó polgári lakost öltek meg 1943–44-ben, a két világháború között Lengyelországhoz tartozó, mai nyugat-ukrajnai területen, amely 1941-ben német megszállás alá került. Melnyik szerint „erre nincs bizonyíték”, de szavait nemcsak Berlinben, hanem Jeruzsálem és Varsóban is hevesen kritizálták.
A háború február 24-i kezdetét követő hónapokban nem csupán a német fegyverszállítások elmaradása miatt volt feszült a viszony Berlin és Kijev között.
Frank-Walter Steinmeier német államfő például azért nem kapott meghívást Ukrajnába, mert Kijev szerint külügyminiszterként túlzottan jó kapcsolatot ápolt Moszkvával.
Olaf Scholz kancellár jelezte: addig ő sem megy Ukrajnába, amíg Steinmeier nem járt ott. A fegyverszállítások megindításával enyhült a feszültség, júniusban Scholz, néhány hete pedig Steinmeier is Kijevben járt. – Azt üzenem Ukrajna népének: számíthatnak Németországra. Továbbra is támogatni fogjuk Ukrajnát: katonai, politikai, pénzügyi és humanitárius segítséget nyújtunk – mondta beszédében a német államfő.
Orosz–ukrán háború
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!