– Az európai választásokkal egy időben jövőre parlamenti választásokat is tartanak Belgiumban. A Vlaams Belang már jó ideje vezeti a felméréseket. Hogyan készülnek a megméretésekre?
– 2024 kifejezetten fontos év lesz az összes hazafias pártnak Európa-szerte, de nekünk, flamandoknak még ennél is jelentősebb. Nemcsak az európai, de a szövetségi és a flamand választásokat is jövőre rendezik meg, ráadásul egy napon, három hónapra rá pedig a helyhatósági választások lesznek. Ez egyfajta mindent vagy semmit helyzetet eredményez: a vesztes nagyot veszít, a győztes nagyot nyer. Ennek megfelelően az összes párt rendkívül feszülten várja 2024-et. A legutolsó választásokon a második legnagyobb pártként végeztünk a szavazatok 19 százalékával, nemcsak Flandriában, de egész Belgiumban. Azóta rendkívül sokat erősödtünk, több mint négy éve vezetjük a közvélemény-kutatásokat, jelenleg 22–27 százalékkal az első helyen állunk. Mindezek mellett rengeteg problémával nézünk szembe.
Egyre erősödik a migrációs nyomás, romlik a gazdasági helyzet, valamint Belgium szokatlan állami berendezkedéséből fakadóan politikai válsággal is szembe kell néznünk, a kormány működésképtelen. A flamandokat ezek közül leginkább az első két probléma érinti.
Belgium olyan ország, amely az Európai Unióba érkező bevándorlók számára vonzó. Az ideérkezők jelentős része ugyanakkor nem akar dolgozni, a kormány képtelen megvédeni az ország határait, a bevándorlókat nem tudjuk megfelelően integrálni. Ehhez párosulnak a gazdasági problémák. Flandria egy nagyon gazdag térség, egészen eddig nem kellett a megélhetés miatt aggódni. Most azonban megjelent egy új társadalmi réteg, a „dolgozó szegények”, akiknek egyre nehezebbé válik kifizetni számláikat – különösképpen az energiaárak elszállása miatt – a hónap végén.
– Az erősödő migrációs nyomás olyan probléma, amely az unió minden államát érinti. Ehhez képest az új migrációs paktum még mindig a régi, elhibázott megközelítéssel oldaná meg a kérdést.
– Először is le kell szögezni, hogy a belügyminiszterek által elfogadott migrációs paktum egy teljes katasztrófa, már a kiindulópont is hibás. Brüsszel csak irányítani akarja a bevándorlást, nem megállítani. Az illegális migrációból legális migrációt akarnak csinálni. Eközben pedig figyelmen kívül hagyják az európai emberek valódi igényeit. A kötelező betelepítési kvóta pedig szintén óriási hiba. Ez olyan, mintha egy várost elöntene az árvíz, a vezetők pedig úgy próbálnák orvosolni a helyzetet, hogy minden egyes pincébe ugyanannyi vizet vezetnének el. Ez hibás megközelítés, hiszen először a víz áradását kell megakadályozni. Éppen ezért nem hiszek abban, hogy a migráció megfékezésére a megoldás az európai bürokratáktól érkezne. Abban bízom, hogy az európai parlamenti választásokat követően a jobboldali pártok növelni tudják mandátumaik számát. Követendő példának tartjuk a Fideszt és Orbán Viktor politikáját.
Ő képes változást hozni, ugyanakkor szövetségesekre van szüksége, olyanokra, mint például Giorgia Meloni Olaszországban vagy a lengyel kormánypárt.
Nagyszerű lenne, ha több hazafias politikát folytató párt kerülne hatalomra, hiszen Orbán Viktor és a magyarok bátor emberek, ugyanakkor egyedül nehéz dolguk van.
– Pártja egyik fő kampánytémája Flandria függetlenségének kikiáltása. Van ennek reális esélye a 21. század Európájában?
– Ahhoz, hogy megértsük a jövőt, meg kell értenünk a múltat. Úgy gondolom, Magyarországon – és Európa-szerte – kevesen vannak tisztában azzal, hogyan hozták létre a mai Belgiumot. Egy mesterségesen megalkotott államról van szó, ahol két népet arra kényszerítenek, hogy együtt éljenek. Belgium lakosságának 60 százaléka holland anyanyelvű, mi flamandoknak hívjuk magunkat. Ezzel szemben ott van a maradék negyven százalék, akik francia anyanyelvűek. Ennek ellenére a francia lett az állami nyelv, nagyon sokáig nem is volt lehetőség hollandul tanulni az állami felsőoktatásban például.
Amellett, hogy a flamandok demográfiai többséget alkotnak, mi adjuk az ország adóbevételeinek hetven százalékát, valamint az export mintegy nyolcvan százalékát. Ezenfelül a politikai beállítottságban is rengeteg a különbség: az elmúlt évtizedekben az ország északi, flamand része rendre a jobboldalra, jobbközépre szavazott, míg a vallonok a baloldalra. Ez megmutatkozik a kormányzatban is, ahol szintén alul vagyunk reprezentálva. Belgium nagyon különös állam, olyan, mint egy kényszerházasság.
Éppen ezért, a kérdésre válaszolva, úgy gondolom, hogy reális az elszakadásról beszélni. Egy válás is akkor kezdődik, amikor az egyik fél azt mondja: elég volt! Hogy milyen gyorsan mehet végbe a folyamat, az már más kérdés. Ha nyerünk 2024-ben, az lehet a kiindulópont. Akkor elkezdődhet a folyamat és tárgyalásos úton kialakulhat az elképzelés, ami mindenkinek előnyös. Végső soron jobb, ha jó szomszédok vagyunk, mint ha rossz házasságban élnénk.
