– „Magyarország az első számú partnerünk az Európai Unióban” – fogalmazott Ilham Alijev azeri elnök még júniusban. Hogyan látja a magyar–azeri kapcsolatokat?
– Úgy gondolom, mindannyian egyetértünk azzal a kijelentéssel, hogy Magyarországot Azerbajdzsán a legszorosabb partnerének tekinti az Európai Unióban. Több mint harmincéves kapcsolatról van szó, a nemzeteink közötti közelség hátterében több elem áll. Összeköt bennünket a rokonság tudata, valamint a kölcsönös tiszteleten és érdekeken alapuló barátság. Mindez megmagyarázza azt is, miért jók a bilaterális kapcsolataink, de ugyanez elmondható a többoldalú keretek között megvalósuló együttműködéseinkről, beleértve az Európai Uniót, a NATO-t és a Türk Államok Szervezetét. Évről évre bővítjük kapcsolatainkat, amelyek új területekre és dimenziókra terjednek ki. Energetikai együttműködésnek indult, és egyre szélesebb a magyar–azeri kapcsolatok skálája, magába foglalva az oktatást és a parlamentközi párbeszédet. Szintén fontos tényező a kiváló személyes kapcsolat vezetőink, Orbán Viktor miniszterelnök és Ilham Alijev elnök között. Értékes kapcsolatokról van szó, amelyek túlélték az idő próbáját.
– Említette az energetikai együttműködéseket, amelyek az elmúlt időszakban különösen szorosak lettek: Magyarországra azeri gáz érkezik, az MVM-csoport pedig résztulajdonosként van jelen az azeri energiarendszerben.
– Így van, a magyar–azeri együttműködés egyik legfőbb területe az energetika. Az MVM-csoport a világ egyik legnagyobb gázmezőjében, a Shah Denizben szerzett stratégiai jelentőségű érdekeltséget, ami szintén jelzi a kapcsolatok kiterjedését. És ha már energiáról beszélünk, ne korlátozódjunk kizárólag a szénhidrogénekre. Azerbajdzsán és Magyarország Romániával, valamint Georgiával együtt dolgozik egy, a Fekete-tenger alatti elektromos vezeték projektjén. Tehát nemcsak fosszilis tüzelőanyagokat, szénhidrogéneket próbálunk exportálni, hanem zöldenergiát és tiszta energiát is. A projekt szoros összhangban van országaink azon elkötelezettségével, hogy a hagyományos energiaforrásokról a megújuló forrásokra térjenek át. Azerbajdzsán nagyon fontos potenciállal bír a megújuló energiaforrások, köztük a nap-, szél- és vízenergia területén, ami új perspektívát is nyit jövőbeli együttműködésünk számára. Tárgyalunk továbbá Kazahsztánnal és Üzbegisztánnal, amelyek szintén a megújuló energiák európai piacra történő exportálásán dolgoznak. Európából pedig Bulgária mutatott érdeklődést.
– Szijjártó Péter külügyminiszter tavasszal beszélt arról, néhány éven belül része lesz a magyar energiamixnek az azeri megújuló energia. Bakuban ezen a héten kezdődött meg a COP29 klímacsúcs. Azerbajdzsán hogyan tudja kivenni részét az éghajlatváltozás kezelésében?
– Azerbajdzsán ad otthont a legnagyobb ENSZ-eseménynek, a globális klímacsúcsnak, amelynek csaknem két hétig, november 11–22-ig leszünk a házigazdái. Célunk, hogy a sok évvel ezelőtt megkezdett tárgyalásokat tovább vigyük, az országcsoportok közötti nézeteltéréseket áthidaljuk és megegyezzünk egy olyan számszerűsített célban, amelyet a segítségnyújtásra, valamint az éghajlatváltozásra és annak következményeire fordíthatunk. Azerbajdzsán szempontjából ez különösen fontos, hiszen az ország hagyományosan fosszilis tüzelőanyag-termelőként és -exportőrként ismert, viszont a kormány felelősséget érez a globális átalakulásban.
– Európánál maradva: a magyar soros EU-elnökség közelebb hozta Azerbajdzsánt a régióhoz?
– Nagyra értékeljük a magyar elnökséget az Európai Tanácsban. Magyarország az egyik legszorosabb partnere Azerbajdzsánnak az EU-ban, az EU pedig stratégiai partnere országunknak, és természetesen célunk volt, hogy a magyar elnökség alatt fejlesszük a kapcsolatainkat az EU-val. Az Európai Bizottsággal 2022-ben írtuk alá a stratégiai partnerségi megállapodást, amelynek mindkét fél eleget tesz, és amely magába foglalja az azeri földgáz importját. Ez csupán egy terület, de az EU-val is igyekszünk diverzifikálni kapcsolatainkat. Földrajzilag ugyanis nagyon fontos partnerei vagyunk a régiónak, a Dél-Kaukázus egy csomópontja az Ázsiát Európával összekötő folyosónak. A középső folyosó Kínától Közép-Ázsián, a Kaszpi-tengeren, a Dél-Kaukázuson át éri el Európát. Tehát igen, a szoros magyar–azeri kapcsolatokat segítségével arra törekszünk, hogy Azerbajdzsán álláspontja hangosabb legyen az EU-ban, amikor a Dél-Kaukázusról lesz szó. Szintén sokat profitálunk Magyarország béketeremtő törekvéseiből a térségünkben. Ezúton is szeretnénk gratulálni a sikeres magyar elnökséghez, és az Európai Politikai Közösség csúcstalálkozójához, amely a Magyarország által szervezett legnagyobb nemzetközi esemény.
– Valóban, több mint negyven ország elnöke és miniszterelnöke érkezett Budapestre. Előtte viszont a Türk Államok Szervezetének (TÁSZ) csúcstalálkozóját tartották meg Biskekben. Ilham Alijev elnök júliusban beszélt arról, a TÁSZ-nak nemzetközi erővé kell válnia. Milyen tervek vannak a szervezet befolyásának növelésére?
– A szervezet megalakulása óta fontos nemzetközi szereplővé nőtte ki magát. Ilham Alijevet az év eleji elnökválasztáson újra megválasztották, és beiktatási beszédében azt mondta, családként gondol azokra az országokra, amelyek kapcsolódnak a TÁSZ-hoz. Így külpolitikánk egyik prioritása a TÁSZ-országokkal fenntartott kapcsolatok. Meggyőződésünk, hogy a TÁSZ-ban fontos lehetőségek rejlenek, nemcsak a gazdaság, a kultúra és a nyelv területén, hanem a kereskedelmi, a gazdasági és a szállítmányozási potenciál előmozdításában is. Közép-Ázsia és a Kaukázus két kulcsfontosságú régió az Ázsia és Európa közötti összeköttetés szempontjából. Magyarország megfigyelőország a szervezetben, de egy nagyobb család részének tartjuk, amelynek nagy jövője van.
– Augusztusban Azerbajdzsán bejelentette, csatlakozna a BRICS-országcsoporthoz. Mit gondol, milyen hatással lehet a csatlakozás az Azerbajdzsán és a Nyugat közötti kapcsolatokra?
– Hogy megértsük, miért akarunk csatlakozni, tudni kell, függetlenségünk 1991-es visszaállítása óta multivektoros külpolitikát folytatunk, különböző dimenziókkal és irányokkal. Jó kapcsolatokat ápolunk a nyugati országokkal, de ez nem jelenti azt, hogy távolabbi irányokba ne tudnánk ugyanezt megtenni. A BRICS-hez való csatlakozási szándékunk egy újabb eleme külpolitikánk diverzifikációjának. Készek vagyunk szorosan együttműködni bármely regionális vagy más csoportosulással, ha úgy gondoljuk, mindez megfelel nemzeti érdekeinknek. A BRICS-szel való szorosabb kapcsolatokat vagy a BRICS-tagságot nem szabad úgy értelmezni, hogy gyengítenénk kapcsolatainkat a nyugati országokkal.
– Tavaly ősz óta kisebb megszakításokkal folytatnak tárgyalásokat Örményországgal. Szijjártó Péter szeptemberben azt mondta, akár Budapesten is sor kerülhet a békeszerződés aláírására. Lát esélyt arra, hogy a közeljövőben rendeződik a két ország közötti helyzet?
– Először is szeretném megköszönni Magyarországnak a hozzájárulását ahhoz a pozitív fejleményekhez, amelyeket a békefolyamatban láthattunk az utóbbi időben. A békemegállapodás aláírásához még be kell fejeznünk a szerződés szövegével kapcsolatos munkát, de jó esélyeket látunk arra, hogy a még nyitott kérdéseket hatékonyan kezeljük. A megkötéshez vezető út legfontosabb kihívása az örmény alkotmányba bevezetett területi követelések Azerbajdzsánnal szemben. A béke fenntarthatósága és visszafordíthatatlansága érdekében Örményországnak módosítania kell az alkotmányát annak megfelelően, hogy ne legyen többé igénye az azeri Karabah régióval szemben. A konfliktus fő oka ugyanis az első naptól fogva ez a területi igény. Tehát, ha sikerül is megállapodni a békeszerződés szövegében, Örményország jogi és alkotmányos kereteit is hozzá kell igazítani, hogy ne csak a jelenlegi, hanem a későbbi kormányok alatt is fennmaradjon. Most azt látjuk, jó esély van a megállapodásra, de a labda az örményeknél pattog. Konkrét és életképes megoldást kell találni.
– A tárgyalások egyik sarkalatos pontja a Zangezur-korridor. Mit gondol, ha létrejön a folyosó, az újabb konfliktushoz vezethet a régióban?
– A Zangezur-korridor megnyitása egy olyan projekt, amelyet Azerbajdzsán mindenki számára előnyösnek tekint. Számunkra azért fontos, mert összeköttetést jelentene Azerbajdzsán és az országhoz tartozó Nahicseván között. Örményország számára pedig azért, mert véget vetne gazdasági elszigeteltségének a térségben, Jereván be tudna kapcsolódni a tágabb régióban folytatott gazdasági együttműködésbe. Emellett a Zangezur-korridor az Ázsiát Európával összekötő középső folyosó alternatív útvonala is, tehát a régió más országai számára is fontos ügyről van szó. Törökország kifejezetten támogatja a Zangezur-korridor megnyitását, Oroszország is jelezte érdeklődését. Biztos vagyok benne, hogy Irán érdeke is a megnyitása, így nem gondolom, hogy újabb háborúhoz vezethetne a Zangezur-korridor. Éppen ellenkezőleg, lehetővé tenné, hogy növelje az Örményország és Azerbajdzsán közötti gazdasági együttműködést, amely egy fontos bizalomépítő intézkedés lenne.
– A középsó folyosó tekintetében mekkora jelentősége van a Zangezur-korridornak?
– A Zangezur-korridor egy lehetséges alternatív útvonala a középső folyosónak. Ez tulajdonképpen már létezik, ha vasútról beszélünk, akkor a Baku–Tbiliszi–Kars vonalról van szó. Azerbajdzsán a közelmúltban az évi szállítmányozási kapacitását évi egymillió tonnáról ötmillió tonnára emelte. De a geopolitikai körülmények és a különböző konfliktusok miatt úgy gondolom, az áruszállítmányozásban még nagyobb kapacitásra van szükség.
– Lassan egy éve annak, hogy magyar segítséggel megkezdték Soltanli újjáépítését. Hogyan haladnak a munkálatok a településen és az egykori Hegyi-Karabah más területein?
– Soltanli egy nagy falu Jabrayil régióban, azon felszabadított területek egy része, amelyek a második karabahi háború eredményeként Azerbajdzsánhoz kerültek. Ezek az ország területének körülbelül húsz százalékát fedik le, újjáépítés és rehabilitáció folyik rajtuk. Annak érdekében, hogy visszatérjen az élet a visszafoglalt vidékekre, az azeri kormány hatalmas erőforrásokat fektet be. Örömmel látjuk, hogy Magyarország is elkíséri Azerbajdzsánt a legfontosabb projekt megvalósításában, a harminc év alatt háborúk dúlta területek helyreállításában és rehabilitációjában. Ezúton is köszönjük a magyar kormánynak, hogy bejelentette, iskolát kíván adományozni országunknak. Az oktatás ugyanis szintén egy nagyon fontos területe az azeri–magyar együttműködésnek, a Stipendium Hungaricum ösztöndíjprogram rendkívül népszerű fiataljaink körében. A közelmúltban a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem is bejelentett egy programot, amelynek keretében különböző kurzusokon és szakképzéseken vehetnek részt az azeri diákok a mezőgazdasági területén.
– Mik a kilátások Karabahot illetően?
– Először is legfontosabb, hogy biztosítsuk közel nyolcszázezer azeri belső menekült hazatérését. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, mentesíteni kell a területet a taposóaknáktól és a fel nem robbant lövegektől. Ez a legnagyobb kihívás, a háborúk során Örményország másfél millió taposóaknát telepített ezekre a területekre. November 10-én volt négy éve, hogy véget ért a második karabahi háború, ez idő alatt a területek mindössze tizennégy százalékát tudtuk megtisztítani. Eddig közel kilencezren tértek vissza otthonaikba, de rengeteg a munka. Sajnos a karabahi területek teljesen elpusztultak, városokat, falvakat kell újjáépíteni a semmiből. Az aknamentesítés pedig különösen fontos, a tűzszüneti megállapodás aláírása óta 381-en vesztették életüket a taposóaknák felrobbanása miatt. Ezúton is köszönjük Magyarországnak, hogy segíti munkálatainkat. Karabahban turizmus is működik, de leginkább az ország más térségeiből jönnek megnézni a megszállás alól felszabadított vidékeket. Néhány régióban már új infrastruktúra áll rendelkezésünkre, beleértve például szállodákat, turisztikai látványosságokat.
A szerző Dócza Edith Krisztina, a Migrációkutató Intézet vezető elemzője
Borítókép: Elchin Amirbajov (Fotó: Havran Zoltán)
