Átalakítja a gázpiacot az orosz–kínai megállapodás

Politikai szinten zöld jelzést kapott a Szibéria Ereje 2 gázvezeték, amely hosszú távon formálhatja az orosz–kínai energiakapcsolatokat, ugyanakkor a részletek – így a finanszírozás és az ütemezés – még nyitottak. Bárány Péter, a Magyar Külügyi Intézet kutatója úgy fogalmazott, hogy a projekt egyszerre erősítheti Moszkva és Peking pozícióját a globális energiapiacon, miközben jelentős piaci, politikai és geopolitikai kockázatokat is hordoz.

Az orosz gázvezeték építése Fotó: CAO JIANXIONG Forrás: Imaginechina via AFP

A kutató szerint Oroszország ezzel tartósan kelet felé tolja gázexportjának súlypontját, a vezeték megvalósulása pedig fékezheti Kína LNG-igényének növekedését, ami mérsékelheti az ázsiai és közvetve a globális árakat. 

A két ország energiakapcsolata szempontjából ez egy kétoldalúan előnyös, pragmatikus megállapodás: Moszkva új, hosszú távú vevői lábat épít, Peking pedig a vezetékes importot az LNG-vel és a hazai termeléssel együtt kezelve szélesebb beszerzési mozgásteret tart fenn.

Az európai hatásokkal kapcsolatban Bárány Péter hangsúlyozta, hogy a projekt közvetlenül alig érinti az EU-t, hiszen az unió már drasztikusan leépítette az orosz vezetékes gázimportját, és jogszabályi pályán halad a 2027 végi teljes kivezetés felé. Közvetett hatása azonban lehet: ha Kína több orosz vezetékes gázt vásárol, lassabban nőhet az ázsiai LNG-kereslet, ami enyhítheti a globális versenyt a szállítmányokért, és időszakosan stabilizálhatja az európai árakat. 

A Magyar Külügyi Intézet kutatója emlékeztetett arra is, hogy a Gazprom a megállapodás bejelentésével párhuzamosan jelezte: a már meglévő, szintén Kínába tartó Szibéria Ereje vezeték kapacitását évi 38-ról 44 milliárd köbméterre növelné. Mint rámutatott, a jelentős bővítés ellenére a két gázvezeték együtt is csak érdemi, de nem teljes pótlása lehet a korábbi, Európába irányuló 130–160 milliárd köbméter/éves értékesítésnek.

A projekt kockázatairól szólva kiemelte, hogy a legfontosabb a finanszírozás véglegesítése, mivel ez határozza meg az ütemezést és a megtérülést. Emlékeztetett arra, hogy az engedélyezés és a tranzit három joghatóság – Oroszország, Mongólia és Kína – együttműködésén múlik, ami könnyen csúszást és többletköltséget okozhat.

A kutató piaci kockázatnak nevezte, hogy a 2030-as években Kína gázkereslete az energiahatékonyság és a dekarbonizáció miatt csak mérsékelten növekedhet, miközben versenytársként jelenik meg az LNG-kapacitásbővülés és a közép-ázsiai import, ami kihasználtsági és árbevételi bizonytalanságot hozhat. Politikai szempontból a mongóliai tranzitfeltételek változása, az orosz–kínai erőviszonyok aszimmetriája, a szankciók bővülése és a térség belpolitikai prioritásai egyaránt veszélyforrást jelenthetnek.

A hosszú távú geopolitikai következményekről szólva a szakértő azt mondta a portálnak: 

Oroszország szempontjából ez a keleti piacokhoz való kötődés konszolidációja, amely csökkenti az európai piacvesztés sokkját, ugyanakkor nagyobb árérzékenységet és kiszámíthatóbb, de szűkebb mozgásteret jelent.

Kína számára ezzel szemben a szárazföldi kapacitások bővülése mérsékli a tengeri útvonalaktól és az LNG-áringadozásoktól való kitettséget, és erősebb tárgyalási pozíciót biztosít a beszállítókkal szemben. Bárány Péter szerint a globális kép inkább egy kiegyensúlyozottabb, több lábon álló gázpiac felé mutat, ahol a kölcsönös függések nőnek, de egyik fél sem válik döntően kiszolgáltatottá.

Borítókép: Az orosz gázvezeték építése (Fotó: AFP)