Az AfD-től való félelem tartja egyben a német kormányt?

Az AfD-től való félelem tartja egyben a német kormányt – de a pártokat sújtó identitásválság és belső lázadás könnyen bedönthetik azt. A német választók növekvő kiábrándultságának hátteréről és az AfD sikerének kulcsáról Stefán Csabát, a Magyar Külügyi Intézet szakértőjét kérdeztük.

Az AfD-től való félelem tartja egyben a német kormányt? Forrás: AFP

A migrációs kérdés meghatározó szerepet játszott az AfD felemelkedésében Fotó: AFP

– Mi áll a német választók növekvő kiábrándultságának hátterében? A tömeges migráció kezelése körüli kormányzati kudarc hozzájárult ahhoz, hogy a választók egyre inkább az Alternatíva Németországért Párt felé fordulnak?

– A migrációs kérdés meghatározó szerepet játszott az AfD felemelkedésében, és a választói kiábrándultság egyik fő forrásának tekinthető. Jelenleg ugyanakkor azt láthatjuk, hogy a kormány aktívabban lép fel az illegális migráció és a kitoloncolások ügyében, ami a migráció politikai súlyát legalább átmenetileg mérsékelheti. Mindazonáltal a választói elégedetlenség általános jelensége nem szűnt meg, sőt továbbra is jelentős mértékben érinti a Die Linkén és az AfD-n kívüli valamennyi pártot. 

A német választók számára ugyanis egyre nyilvánvalóbb, hogy az ország többdimenziós válsághelyzetben van, miközben a különböző felállásokban kormányzó középpártok évek óta nem képesek tartós megoldásokat kínálni. 

A jelenlegi kormány sem talált még választ a strukturális gazdasági problémákra – így az energiaárak tartósan magas szintjére, az (autó)ipar kihívásaira vagy a szakképzett munkaerő hiányára. Mindez fokozatosan a politikai szélek felé tereli a választókat, akik a hosszú ideje beágyazott pártokkal szemben egyre inkább alternatív politikai formációkat keresnek.

– Mennyire tartható fenn hosszú távon egy olyan kormánykoalíció, amelyet nem közös vízió, hanem egy külső „ellenségkép” tart össze?

– Amint arról korábban is szó volt, a német alkotmányos rend intézményi stabilitást biztosít, mivel a kormány kívülről kizárólag konstruktív bizalmatlansági indítvány útján buktatható meg. Emellett mind a szociáldemokraták, mind a kereszténydemokraták tisztában vannak azzal, hogy a kormány bukása esetén az AfD nagy valószínűséggel visszafordíthatatlanul Németország legerősebb pártjává válna, miközben a vele szemben fenntartott „tűzfal” miatt csupán még instabilabb koalíciós konstrukciók jöhetnének létre. 

Az AfD-től való félelem így paradox módon stabilizáló tényezőként hat a jelenlegi kormánykoalícióra. 

Ugyanakkor a közös politikai vízió hiánya és a pártok közötti érdemi ellentmondások folyamatos belső konfliktusokat generálnak, amelyek állandó viták formájában jelennek meg a kormányzati működésben. Következésképpen, amennyiben a jelenlegi kormány megbukna, az nagy valószínűséggel belső konfliktusok következménye lenne, nem pedig külső politikai nyomásé.

– Mondhatjuk-e azt, hogy az AfD előretörése valójában a választók tiltakozó válasza a kormány irányvesztésére?

– Egész pontosan a jobboldali szavazók elmozdulása az AfD irányába a CDU irányvesztésére adott válaszként értelmezhető, ahogyan a baloldali szavazók Die Linkéhez való átvándorlása is az SPD és a Zöldek politikai irányvesztésére adott reakció.

– Milyen politikai következményei lehetnek ennek a folyamatnak Németországban?

– Lényegében ugyanaz a minta rajzolódik majd ki, mint amit már a kormányzás kezdeti szakaszában is láthattunk az előző évben: bármely reform kerül napirendre – legyen szó a munkanélküli-ellátásról, a nyugdíjrendszerről vagy akár a sorkatonaság kérdéséről –, a koalíciós pártok látványos konfliktusba bonyolódnak. Bár végül, többhetes egyeztetést követően, rendszerint kompromisszum születik, a választók számára a levonható következtetés rendre ugyanaz marad: a kormány gyenge és inkább cselekvésképtelen benyomást kelt.

Borítókép: AfD-s zászló egy német választópolgár kezében (Fotó: AFP)