Az Egyesült Államokkal fennálló több évtizedes ellenségeskedés okát két mondatban foglalja össze:
Amerika be akarja kebelezni Iránt. Irán ezt nem akarja.
Ennek ellenére Teherán mégis hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni – ami sokak szerint a rezsim kétségbeesett helyzetét tükrözi. Szaíd Lejlaz volt iráni elnöki tanácsadó és jelenlegi teheráni egyetemi professzor egy német interjúban úgy fogalmazott:
A reformpártiak logikája szerint Iránnak nincs valódi alternatívája a párbeszédre. Egy esetleges megállapodás ugyanis enyhíthetne azokon a súlyos gazdasági szankciókon, amelyek az országot térdre kényszerítették.
Energiaalku – vagy több annál?
Washington egyértelművé tette: amennyiben Irán nem teljesíti a követeléseket, katonai csapásokkal kell számolnia. Trump három fő feltételt szabott: Irán mondjon le az atomfegyverekről, korlátozza ballisztikus rakétáinak hatótávolságát, és hagyjon fel a szövetséges milíciák támogatásával a Közel-Keleten.
Anja Pistor-Hatam, a kieli egyetem iszlámkutatója szerint azonban Teherán mozgástere „rendkívül csekély”.
Irán leginkább olcsó olajjal és gázzal próbálhat alkudozni – elsősorban Kína mintájára –, vagyis egy energetikai alku lehet az egyik kiút. Ám a tét sokkal nagyobb: a rezsim túlélése.
Irán: „A falhoz szorítva”
A szakértők szerint a teheráni vezetés elsődleges célja saját fennmaradása. A társadalom jelentős része traumatizált a korábbi tüntetések brutális leverése miatt, miközben a gazdasági helyzet történelmi mélypontra süllyedt. A lakosság 35–40 százaléka a szegénységi küszöb alatt él, sok családnak pedig gondot okoz a mindennapi megélhetés.
A rezsimnek fel kell tudnia mutatni valamit a népnek – például a szankciók enyhítését és gazdasági fellendülést –, különben újabb zavargásokkal kell számolnia
– véli a kutató.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!