A hatalmi szándékok bemutatása

— Egy fél élet — nevet Németh István történészprofesszor, amikor megkérdem, mi van egy olyan gigászi munka mögött, mint az Atlantis-Centaur kiadónál legutóbb megjelent, A globális hidegháború — Béke az atombomba árnyékában című kétkötetes műve. Persze a konkrét szöveg pár hónap alatt íródott, de valóban több évtizedes kutatás van a mintegy nyolcszáz oldalas kötet és a közel ötszáz oldalas dokumentumgyűjtemény összeállításában.

A korszak fő kérdése az volt, ki nyeri meg a versenyt Fotó: Mirkó István

Ami pedig már valóban a történészen múlik és nem a gazdasági erőviszonyokon, az az, hogy egy ilyen átfogó kutatás nyelvismeretet, a nemzetközi szakirodalomban való jártasságot, külföldi ösztöndíjakat, elvonatkoztató- és elemzőkészséget, egyfajta felülről való rálátást és türelmet feltételez. És persze jól kell írnia. Németh István esetében ez mind adott, oktatói értékelésében diákjai is gyakran kiemelték a naprakész tudását, a humorát és azt, hogy képes új fényszögekben megvilágítani azokat a korszakokat is, amelyek értelmezése talán már szinte kőbe vésett tudásként jelent meg korábban.

A korszak fő kérdése az volt, ki nyeri meg a versenyt
Fotó: Mirkó István

Új könyvében, azon túl, hogy alapos összegzést kínál a titkosszolgálatok (KGB, FBI, CIA) szerepéről és működéséről, ismerteti a hidegháború relikviáit, azaz a világszerte több országban létesített kormánybunkereket és szupertitkos alagútrendszereket, felvázolja Európa identitáskeresésének útjait, és az 1956-os forradalom kapcsán is egy jóval tágabb kontextust kínál olyan szempontokkal, amelyek eddig nem kaptak horderejükhöz méltó hangsúlyt. – Munkásságom során kezdettől fogva a kulcsszó számomra a nagyhatalmi politikák szándékainak bemutatása – hangsúlyozza a történész, aki az általa feldolgozott dokumentumok alapján úgy látja, 1956-ban az eddig véltnél nagyobb szerepe volt a külső körülményeknek.

– Itthon, nyakig ülve a korszakos eseményekben, nem ismerhettük fel a kétoldalú, tényleges nagyhatalmi szándékokat, azt, hogy az amerikaiak politikai szándéka Ausztria 1955. évi örökös semlegessége után a Szovjetunió eltávolítása volt a térségből. Ugyanakkor a magyarországi függetlenség propagandisztikus szításával egyidejűleg titokban megállapodtak a Szovjetunióval, hogy Magyarország továbbra is szovjet befolyás alatt marad. A szovjet hatalmi befolyás fenntartása nem engedélyezte semmiféle hatalmi vákuum létrejöttét a térségben, sem Magyarország semlegességét. Sajnálatos, hogy az akkori magyar politikai vezetés nem ismerte a szovjetek régi biztonsági mentalitását, pedig évtizedeket töltöttek náluk, s belevitték az országot egy véres, teljesen kilátástalan, reménytelen fegyveres harcba – mutatott rá a kutató.

Kérdésemre, hogy a könyv megírásakor másfajta írói, történészi összpontosítást igényelt-e annak az időszaknak a bemutatása, amelyhez személyes emlékei is kötődnek, a léggömbakciót hozza fel példaként. – Ismeretes, hogy a nyugati országok szomszédsága miatt – az NDK után – Csehszlovákia és Magyarország állt a nyugati felforgató politika középpontjában, amelynek fő eszköze a Szabad Európa Rádió és a léggömbakciók voltak. A magyar–osztrák határ mellett a hidegháborús évekhez valóban személyes élményeim fűződnek: a nyugatról érkező, röpcédulákat tartalmazó léggömbök géppuskázása a határőrlaktanyák tetejéről, az utazási ellenőrzések és a határsávi korlátozások, az aknamezők, a kémhisztéria és túllihegett biztonsági rendelkezések. Így ezeket összevetettem a meglévő szakirodalommal, amiből azt használtam fel, amik összecsengtek személyes tapasztalataimmal – mondja.

A hidegháború történetét 1991-ig írta meg, bár egyértelmű, hogy ez nem egy lezárult korszak, és az erőviszonyok alakulása szempontjából új távlatokat nyit az információ- és az adatbirtoklás fokozódó szerepe. – Úgy gondoltuk, hogy a Szovjetunió 1991-es felbomlásával lezárult a hidegháború, de néhány év múlva sajnos rá kellett jönnünk, hogy szó sincs erről. Ugyanakkor belegondolni is szédítő, hol tarthatnánk az őrületes fegyverkezési kiadások nélkül. De ismét kezdődik minden elölről, a nagyhatalmi politika nem nyugszik – véli a történész.