A budai Vár, a pesti belváros vagy épp Aquincum területe mind listába vett régészeti lelőhely, s persze számos helyszín szerepel még a hazai adatbázisokban, amelyeket a kormányhivatal is ellenőriz, mielőtt kiad egy építési engedélyt. Több kategória létezik; ha nagyon érintett a lelőhely, a régészek megelőző feltárást végeznek. Amit lehet, múzeumba szállítanak, a többi leletet dokumentálják. A kevésbé jelentős lelőhelyen pedig megfigyelést végeznek, vagyis ott vannak az építkezéseken, és ha valami előkerül, intézkednek. Mivel fővárosunkban rengeteg építkezés zajlik, mind az állami, mind a magánszektorban, folyamatosan kerülnek elő leletek.
Végh András régész, a Vármúzeum igazgatója avat be a részletekbe, mialatt végigkalauzol a Középpontban a középkor 3. című tárlaton. Mint mondja, a rendszerváltás óta hazánkban a tervásatás, vagyis a kizárólag tudományos indíttatású feltárás ritka, a legtöbb munka azért merül fel, mert építkeznek, legyen szó a karmelita kolostorról, ahová a Miniszterelnökség költözött, vagy az angyalföldi Meder utcai irodaház építésénél előkerült avar kori és Árpád-kori faluról.
Ám az igazgató hozzáteszi: a feladat így is rengeteg. Lássuk magát a tárlatot! A Margitsziget Domonkos-rendi zárdájából, egy törmelékkupacból bukkant elő egy freskórészlet, egy női arc – kilétére nem derült fény, de arra igen, hogy a restaurátorok szerint venyigefekete festéket is használtak hozzá. Különös ritkaság a Dunában talált, egyben maradt bőrcsizma: magyar talajban bőr csak vizes közegben marad meg.
De látunk a budai Várból, a török hódoltság idejéből előkerült tevecsontot (hogy boldogulhatott az állat ezen az éghajlaton?), páncéltörő nyílhegyet, amely nem lapos, mint a sima nyílhegy, hanem mindenfelé szélesedik, hogy szétnyomja a vértet, egy tekintélyes ekevasat vagy juhcsont játékkockákat is – vajon a szabadidő kulturált eltöltésének korabeli kelléke volt, vagy vérre is ment a játék? A legtekintélyesebb lelet a III. kerületi Harsánylejtőn föltárt honfoglalás kori temetőből származik.
