Ugyanabból az ötvözetből

Az itáliai reneszánsz egyik legismertebb polihisztora Leonardo da Vinci. Életét és műveinek jelentős részét máig számos titok és legenda övezi. Elég, ha a Mona Lisához fűződő találgatásokra gondolunk. A Szépművészeti Múzeumban őrzött, bronzból készült, neki tulajdonított lovas szoborral kapcsolatban is felmerülnek kérdések.

A mérések során kapott eredmények újabb és újabb kérdéseket vetnek fel Fotó: MTA

A mérések során kapott eredmények újabb és újabb kérdéseket vetnek fel
Fotó: MTA

2018 szeptemberében egy második kísérletsorozatra került sor, amelynek során a szobor belső, hozzá nem férhető részein, speciális pontokon a lokális elemösszetételt és a kristályszerkezetet is vizsgálták. A lovasra, a lóra és a ló farkára koncentráltak, azért, hogy a láthatóan külön öntött részek esetleges összetételbeli eltérését kimutathassák. A spektroszkópiai mérésekkel először sikerült egyértelműen megállapítani, hogy a ló és lovas bronz összetétele megegyezik, vagyis ugyanabból az ötvözetből készült, miközben az is kiderült, hogy a ló teste, farokrésze, valamint a lovas más-más öntési ciklusban (más lehűlési körülmények között) született.

Emellett a szobor felületének patináját is elemezték az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont munkatársai lézer Raman-spektroszkópia segítségével. A neutronokhoz hasonlóan ez a módszer is roncsolásmentes. A munka során külön-külön tanulmányozták a lovon és lovasán csak bizonyos helyeken található fekete és zöld színű foltokat, és arra a következtetésre jutottak, hogy ezek mindkét tárgy esetében természetes úton alakultak ki, tehát az évszázadok során bekövetkezett korrózió eredményei. Míg a zöld foltok esetében leginkább az ólom-oxidok különböző formáit, addig a fekete foltoknál réz-oxidokat mutattak ki.

A budapesti méréseknek nagy jelentősége van, hiszen újabb adalékokkal szolgálnak a szobor készítésének módjáról, ezáltal lehetőséget teremtenek a műalkotás és Leonardo da Vinci közötti lehetséges kapcsolat elemzésére. Rosta László szerint az eddigi eredmények megerősítik ennek meglétét. Sikerült például precízen meghatározni a szobor súlypontját, amelynek vetülete a ló két támaszkodó lábát összekötő egyenesre esik. Mivel az alkotás egy nagy méretű köztéri szobor makettjének készülhetett, fontos szempont volt az öntött bronz tömegének kiegyensúlyozása. Leonardóról pedig ismert, hogy mindent kiszámított, geometriailag ellenőrzött, ma úgy mondanánk, „lemodellezett”.

A mérések kiértékelése során kapott eredmények újabb és újabb kérdéseket vetnek fel, tehát bőven van mit vizsgálni, de a kutatók szerint a közeli jövőben nem terveznek ilyet. A szállítás, őrzés, engedélyezés, különleges bánásmód sok erőfeszítést kíván, és a szobrot is nehéz kivenni a kiállításokból. Nemcsak a hazai, hanem a számos külföldi meghívásnak is eleget kell tenni. A kutatócsoport remekül megragadta a talán soha vissza nem térő alkalmat.