Ugyanabból az ötvözetből

Az itáliai reneszánsz egyik legismertebb polihisztora Leonardo da Vinci. Életét és műveinek jelentős részét máig számos titok és legenda övezi. Elég, ha a Mona Lisához fűződő találgatásokra gondolunk. A Szépművészeti Múzeumban őrzött, bronzból készült, neki tulajdonított lovas szoborral kapcsolatban is felmerülnek kérdések.

A mérések során kapott eredmények újabb és újabb kérdéseket vetnek fel Fotó: MTA

Hatvan évvel ezelőtt helyezték üzembe hazánk első atomreaktorát a Magyar Tudományos Akadémia csillebérci campusán, amely többszöri modernizálás után ma is kiválóan működik. Az elmúlt hat évtizedben számos kimagasló tudományos eredmény született itt – az utóbbi idők egyik leglátványosabb kísérletsorozata a Leonardónak tulajdonított lovas szobor átfogó vizsgálata volt.

A Lovas vagy Ágaskodó ló néven ismert apró szobor 1914-ben került a Szépművészeti Múzeum tulajdonába, amikor a Ferenczy családtól a múzeum megvásárolta azt. Az alkotás eredete ismeretlen volt, illetve antik görög darabnak hitték. A leltárba vételkor a múzeum akkori gyűjteményi igazgatója fedezte fel a kis szobrocska kísérteties hasonlóságát Leonardo da Vinci számos ismert szobortervvázlatával. A különös testtartású, már-már megvadult lovat ábrázoló szobor és a rajta elhelyezett lovas harmóniája, részletes kidolgozása és markáns vonásai Leonardóra valló stílusjegyek.

A műtárgyat korábban több tudományos módszerrel is vizsgálták. A Szépművészeti Múzeum restaurátorlaboratóriumában már az 1960-as évek végén megállapították, hogy a szobor üreges öntvény. 2009-ben a washingtoni National Gallery of Art munkatársai végeztek kiterjedt vizsgálatokat, és arra a következtetésre jutottak, hogy a műtárgy valamikor a XVI. század elején készülhetett.

Ezek a mérések a lóra fókuszáltak, mivel ugyanez a kísérletsorozat világított rá annak idején arra is, hogy két másik szobrocska (a New York-i Metropolitan Múzeumban őrzött és az írországi limericki kisbronz lovak), amelyekről szintén azt feltételezték, hogy Leonardo da Vinci műhelyéből származhatnak, sokkal később, a XIX. században készülhettek.

Az MTA kutatóihoz először 2017 nyarán érkezett a szobor. Nem véletlenül. A Budapesti Neutron Centrumban a kilencvenes évek óta közel száz régészeti tárgy neutronos vizsgálatát végezték, főleg nemzetközi együttműködésben, számos kiemelkedő jelentőségű témában. „Például az ötezer éves egyiptomi vasgyöngyök eredetének elemzése, viking fegyverek anyagának, középkori japán dísztárgyak fémtechnológiájának, római kori ezüsttárgyak és bronzfegyverek anyagösszetételének felderítése” – tudtuk meg Rosta László fizikustól, aki Szőcs Miriammal, a múzeum régiszobor-gyűjteményének vezetőjével dolgozta ki a lovas szobor vizsgálatának projektjét.

A mérések során kapott eredmények újabb és újabb kérdéseket vetnek fel
Fotó: MTA

2018 szeptemberében egy második kísérletsorozatra került sor, amelynek során a szobor belső, hozzá nem férhető részein, speciális pontokon a lokális elemösszetételt és a kristályszerkezetet is vizsgálták. A lovasra, a lóra és a ló farkára koncentráltak, azért, hogy a láthatóan külön öntött részek esetleges összetételbeli eltérését kimutathassák. A spektroszkópiai mérésekkel először sikerült egyértelműen megállapítani, hogy a ló és lovas bronz összetétele megegyezik, vagyis ugyanabból az ötvözetből készült, miközben az is kiderült, hogy a ló teste, farokrésze, valamint a lovas más-más öntési ciklusban (más lehűlési körülmények között) született.

Emellett a szobor felületének patináját is elemezték az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont munkatársai lézer Raman-spektroszkópia segítségével. A neutronokhoz hasonlóan ez a módszer is roncsolásmentes. A munka során külön-külön tanulmányozták a lovon és lovasán csak bizonyos helyeken található fekete és zöld színű foltokat, és arra a következtetésre jutottak, hogy ezek mindkét tárgy esetében természetes úton alakultak ki, tehát az évszázadok során bekövetkezett korrózió eredményei. Míg a zöld foltok esetében leginkább az ólom-oxidok különböző formáit, addig a fekete foltoknál réz-oxidokat mutattak ki.

A budapesti méréseknek nagy jelentősége van, hiszen újabb adalékokkal szolgálnak a szobor készítésének módjáról, ezáltal lehetőséget teremtenek a műalkotás és Leonardo da Vinci közötti lehetséges kapcsolat elemzésére. Rosta László szerint az eddigi eredmények megerősítik ennek meglétét. Sikerült például precízen meghatározni a szobor súlypontját, amelynek vetülete a ló két támaszkodó lábát összekötő egyenesre esik. Mivel az alkotás egy nagy méretű köztéri szobor makettjének készülhetett, fontos szempont volt az öntött bronz tömegének kiegyensúlyozása. Leonardóról pedig ismert, hogy mindent kiszámított, geometriailag ellenőrzött, ma úgy mondanánk, „lemodellezett”.

A mérések kiértékelése során kapott eredmények újabb és újabb kérdéseket vetnek fel, tehát bőven van mit vizsgálni, de a kutatók szerint a közeli jövőben nem terveznek ilyet. A szállítás, őrzés, engedélyezés, különleges bánásmód sok erőfeszítést kíván, és a szobrot is nehéz kivenni a kiállításokból. Nemcsak a hazai, hanem a számos külföldi meghívásnak is eleget kell tenni. A kutatócsoport remekül megragadta a talán soha vissza nem térő alkalmat.