Ami igazán jót tesz a léleknek

– Elkötelezett híve a sportnak, mégis opera-énekesnőként vált ismertté a neve. Versenyszerűen atletizált, miért váltott át a klasszikus zenére?

– Családi indíttatásból atletizáltam, de más sportokat is űztem. Egy sajnálatos sportbaleset után fizikai­lag nagyon jól felépültem, de lelkileg meg mentálisan nemigen. Akkor jött kapaszkodóként, hogy esetleg a klasszikus zenével foglalkozhatnék. Maday Lilla énektanárnőnek, aki felfedezett, határozott elképzelése volt arról, hogy én legyek a világ legjobb Éj királynője Mozart Varázsfuvolájában. Akkor én még persze azt sem tudtam, hogy miről beszél, de az, hogy valamiből a világ legjobbja lehetnék, mégiscsak vonzott. A sportból és a családi gyökerekből merített szorgalmat, kitartást és akaratot használva elindultam ezen az úton, és nagyon gyorsan oda jutottam, ahová más hosszú évekig vágyakozik vagy el sem jut. Nagyon hamar bekerültem az Operába, tulajdonképpen két-három éves zenei tanulmány után már ott voltam a Magyar Állami Operaház színpadán, három-négy éven belül pedig már a jelentős nemzetközi színpadokon.

– Ilyen szempontból mondhatjuk, hogy zseni vagy csodagyerek volt?

– Nem voltam az, csak egyszerűen valószínű, hogy a sorsom annyira erre predesztinált, hogy én a legjobbkor a legjobb helyeken voltam, és azt tettem, amit ott, akkor kellett. És vállaltam a választásaimat. Az, hogy bátor voltam és vagány, mind elengedhetetlen volt ahhoz, hogy egy ilyen merész vállalkozásba fogjon az ember. Nem jártam zeneiskolába, de igazából az éneklést meg lehet tanulni, nagyon gyorsan. Zongorázni is akkor kezdtem el, tizenhét évesen.

– Engem meglep, hogy ennyire későn és sikeresen tanult meg zongorázni. Ez nem annyira jellemző.

– Az énekeseknél azért jobban előfordulhat ilyesmi. Hangszereseknél nem. De hát nem zongoraművész vagyok. Nekem is egyszerűbb lett volna, ha gyerekkoromban járok zeneiskolába meg hangszeren játszom. Az igazsághoz tartozik, hogy valamennyit ismerkedtem a hegedűvel kisgyerekkoromban, de nem találtunk egymásra. A sport vonzása erősebb volt, de nem baj, erősre nevelt.

Az énekesnő ma este az Árnyékból a fénybe koncerten lép fel
Fotó: Kurucz Árpád

– Ma a Bach mindenkinek fesztiválon lép fel a Zeneakadémián. Milyennek érzi Bach zenéjét, és mit fog tőle énekelni az Árnyékból a fénybe című koncerten?

– Bach – akárcsak Mozart – mindig kordában tartja az embert. Annak dacára, hogy nehéz meg kényes műfaj Bachot énekelni, azért is vállaltam, hogy egy kicsit helyrerázzon. Mostanában kevesebb Mozartot énekeltem, és a kamaramuzsikálás is hiányzott. Régen látott régi kollégákkal zenélhetek együtt. Nagyon örülök, mert bár sokan szeretik Bachot, azért a vokális zene rajongói közül többen szeretik Verdit, Puccinit, mint a korábbi zeneszerzőket. Nagyon különleges a repertoár, például az egyik Bach-művet, amit éneklek, eddig nem is ismertem. Egy nagyon érdekes, kis virgonc tétel a kávézásról. Olyan humora volt Bachnak, hogy az valami elképesztő. És a János-passióból is fogok énekelni.

– Most vesz részt először a Bach mindenkinek fesztiválon. Hogy került bele ebbe a programba?

– A zseniális Kovács János karmester kért fel – akinek nagyon sokat köszönhetek a pályámon –, hogy volna-e kedvem részt venni a fesztiválon. Örömmel mondtam igent. Az est folyamán olyan zenészek vesznek körül, akik az Operaházban valamikor a korrepetitoraim voltak, nagyon érdekes találkozás lesz. Drahos Béla fuvolaművész is fellép, nekem ő az első számú tanár, nagyon hosszú már a közös szakmai múltunk. Örömzenélés lesz, az biztos.

– Mikor és hol találkozhatunk még önnel? Lesznek esetleg határon túli koncertjei is?

– Az biztos, hogy a Virtuózok zsűrijében. Ez egy rendhagyó évad lesz, mert most nem szólóvetélkedő lesz, hanem kamara-előadásokkal csapatok, családok fognak versenyezni. Az Erkel Színházban a Traviatában Vio­lettaként láthatnak az érdeklődők. Sok koncertem lesz, és hamarosan folytatódik a Duna tévén a Partitúra második évadsorozata is. Amúgy körbe szoktam mindig menni a Kárpát-medencében. Vajdasági származású vagyok anyai ágon, oda is megyek most koncertezni. Erdélybe sokat járok fellépni, júniusban ismét énekelek a Kolozsvári Magyar Operában, és megyünk az előadással Csíkszeredába is. Pozsony és környéke, Kassa is a tervek között van. Ezek az utak mindig jót tesznek a lelkemnek.

– Szociálisan és emberileg is nagyon érzékeny. Az éneklésen, zsűrizésen kívül még annyi mindennel foglalkozik, hogy felmerül a gyanú, klónozva van…

– Elég sokrétű az, ami engem érdekel és amivel foglalkozom is ténylegesen, és össze is függnek a dolgok. Az, hogy én a sportot ennyire szeretem, a szociális érzékenységem, a gyerekekre való nyitottságom mind a családból fakad, abból, amit otthon láttam. Tehát nem véletlen, hogy támogatom a fogyatékossággal élő sportolókat, együtt sportolok velük amatőr és válogatott szinten is, fiatal művészeket segítek, a Virtuózok programban is már a kezdetektől ott vagyok. Muszáj mindennek beleférni, de szerintem ez egyéniségfüggő, igazából én ezt nem érzem soknak. Ahhoz, hogy az életem teljes legyen, a személyiségem is kiteljesedjen, nekem ezekre szükségem van.