Nemzettudatunk, nemzettestünkhöz és kultúránkhoz való tartozásunk akkor reális, ha valódi tudáson, valódi összefüggések ismeretén, nem pedig – sokszor kanonizálódó – pletykákból, tévedésekből kinövő babonákon alapul. Tisztában lenni azzal – nem középiskolás fokon –, hogy ki volt Petőfi Sándor vagy Madách Imre, egyfajta belső, szellemi határvédelem. Az ellenség, amitől a határt védjük, szintén belső: önnön szellemi restségünk. A többnyire méltatlanul kevés közfigyelemben részesülő irodalom- és színháztörténeti kutatómunka pedig kulcsfontosságú ebben a küzdelemben.
A 75 éve, 1944-ben született Kerényi Ferenc emlékére rendeztek konferenciát a Petőfi Irodalmi Múzeumban, Filosz a múzeumban címmel. Szinte fölsorolhatatlan, mi mindent köszönhet a magyar irodalomtörténet a számos díjjal kitüntetett, 2008-ban elhunyt pedagógusnak, egyetemi tanárnak, színház- és irodalomtörténésznek.
Kerényi Ferenc 1976-ban lépett a PIM falai közé, először a kézirattár munkatársaként, és 1978-ban már be is robbant a szakmai köztudatba a Krúdy Gyula-emlékkiállítással, ami az Őszi utazások címet kapta, de a rendező elvről, az alkotói szándékról talán többet elárul munkacíme: Szindbád világa.
Kerényi a tárlathoz komplex „élménycsomagot” tervezett, amibe belefért a fiktív családi fotóalbum, a hangkulissza, a kísérő kiadvány, a filmvetítés. A komplex élményátadás múzeumpedagógiai programja 1978-ban még merőben szokatlannak számított.
Kerényi Ferencnek köszönhetjük, hogy átfogó Madách-monográfiájával, számos cikkével és tanulmányával feloldotta a köztudatban élő, befelé forduló, töprengő Madách, az „alsó-sztregovai remete” képét, és egy jóval izgalmasabb, politikus Madách-képet tárt föl a kor Európájának összefüggésrendszerében.
Madách Imre szülőhelye mellett Kiskőrös is hálás Kerényi Ferencnek: a Petőfi Sándor Szülőház és Emlékmúzeum az ő munkássága nyomán lett új Petőfi-kultusz helyszíne. Petőfi-monográfiája pedig szakmai berkekben egybehangzóan irodalomtörténeti jelentőségű, és nem csak a szakma számára érdekes: Kerényi olyan színesen, érdekesen, olvasmányosan festi meg a költőt és korát, olyan világosan tár föl olykor bonyolult összefüggéseket, hogy még az is érti, aki utoljára az elemi iskolában olvasott irodalmi életrajzot.
