Dob és csipetnyi tűzzsonglőrködés

Szinte teljesen autodidakta módon képezte magát Ziskó Olivér, tizennégy éves kora óta, több mint negyedszázada játszik dobon. A zenében gyerekkora óta a ritmus fogta meg legjobban, ezért esett a választása erre a hangszerre. Évekig csak a szakma számára alkotott, aztán jött az ötlet, hogy a dobjátékot látvánnyal egészítse ki.

Mindig kísérünk, alázatosan a produkciót kell szolgálni. Tempótartás, pontosság Fotó: Bach Máté

– Kamaszkorában kezdett el dobolni. Nem tanult zenét előtte? Nem járt zeneiskolába? Nem énekelt kórusban sem?

– Nem, nem. Csak ami az alapkövetelmény volt az általános iskolában. Viszont a tanárok felhívták a szüleim figyelmét, hogy célszerű lenne engem valamilyen zenei órára beíratni. Van egy nagyon régi, dobokkal kapcsolatos élményem. Az egyik unokatestvérem a helyi zeneiskolában tanult, és egyszer meglátogattam gyakorlás közben. Beültem a zenesuli dobja mögé, és fantasztikusan jó érzés volt megütögetni. A zene világába csak pár évvel ezután csöppenhettem bele. Helyette elkezdtem sportolni, versenyszerűen úsztam tíz éven keresztül, 16 éves koromig. A sportot aztán pár évre felváltotta zene, de tizenegynéhány éve ismét rendszeresen sportolok. Serdülőkorom elején érdekelni kezdett a rockzene, megismerkedtem egy-két sráccal, akik egy zenekarban játszottak, és volt egy barátom, aki dobolt. Kérésemre elkezdett tanítgatni. Egy-két évig önszorgalomból tanultam, aztán a helyi zeneiskolában, Szombathelyen, mondhatni „gyorstalpalón” két évet. Mivel tudatában voltam annak, hogy a gyerekek már öt-hat éves korukban elkezdenek zenével foglalkozni, ahhoz, hogy én fel tudjak zárkózni, rengeteg energiát kellett belefektetnem, ezért 24-25 éves koromig szinte a próbaterem rabja voltam. Minden nap – sok esetben tíz-tizenkét órát – gyakoroltam.

– Megszállottként?

– Igen, mert szerettem volna ezt profi, országos vagy akár nemzetközi szinten művelni. Két évig jártam Nesztor Ivánhoz is, a dzsesszkonzi akkori dobtanárához, magánórákra. 2006-ban összeállítottam egy kottakiadványt dobosoknak, pár évre rá, 2009-ben pedig egy oktató DVD-t, és a filmen szereplő szerzeményekből, dobszólókból összeraktunk egy CD-re valót. Ez egyúttal az első szólólemezem volt 100% drumming címmel. Ezek a kiadványok országos terjesztésűek. A szakmai dolgokhoz kapcsolódik, hogy a Zenész magazin dobrovatát is vezettem közel két évig.

– Csak a szakma számára készített anyagokat?

– Nem. A most megjelent The Wondrous Stag/A Csodaszarvas című album igazából mindenkinek szól. Úgy gondolom, hogy ez az instrumentális lemez olyan lett, amiben a viszonylag fiatalok, de akár az idősebb korosztály is találhat hallgatnivalót. Ez a lángoló dobverő trükktechnikára épülő tűzshow-m zenéje is egyben.

– Honnan jött az ötlet, hogy a dobjátékot látvánnyal egészítse ki? Bennem mindig kérdéseket vet fel ez a gyakorlat, hogy vajon nem akarja-e az előadó valamilyen hiányosságról elterelni a figyelmet.

– Jogos a kérdés. Bárkinek is támad vizuális élményt fokozó ötlete, az nem mentesíti a szakma elsajátításától. Számomra mindig nagyon fontos volt a zenei eszközkészlet fejlesztése. Először meg kellett tanulni az alapokat, és arra építve szerettem volna egy egyedi stílust elsajátítani. A tüzes trükköket az addig már kész fundamentumokra építettem rá. Ennek ellenére az, hogy az ember verőkkel „bohóckodik”, a zenétől teljesen különálló dolog. Inkább show-elem. A dobfelszerelés egy olyan hangszer, amely jellegénél fogva a háttérbe szorul. Mindig kísérünk, alázatosan a produkciót kell szolgálni. Ez egy dobos alapvető feladata. Tempótartás, pontosság. Nagyon kevés olyan lehetőségünk nyílhat, amivel ezt a pozíciót megváltoztathatjuk.

Mindig kísérünk, alázatosan a produkciót kell szolgálni. Tempótartás, pontosság
Fotó: Bach Máté

– Miért pont a tűz ihlette meg?

– 2011-ben láttam egy számomra nagyon inspiráló előadást: Farkas Linda szólóprodukcióját. Kontaktbottal játszott, olyan mozdulatokkal, hogy közben nem ért hozzá az ujjaival, hanem átgördült a nyaka, a válla, a könyöke körül. Speciális, látványos technikákat használt. Ekkor már alkalmaztam verőtrükköket, és elhatároztam, hogy kipróbálom a tüzes verziót. A trükköket már kezdetben sem egyszerűen csak látványelemként használtam, hanem a dobolás részeként. Szóval az élmény hatására elgondolkoztam rajta, hogy a dobverőkre égő anyagokat szerkesztve vajon létre lehetne-e hozni valami egészen újat.

– Megtalálta a saját arcát, azt a stílust, ami csak önre jellemző?

– Mondhatni igen, de a saját stílust nem csak a tüzes ötletekben keresem. Sőt, legnagyobbrészt tűz nélkül dolgozom. Tény viszont, hogy ezt a technikát senki más nem használja jelenleg a világon. Úgy kell elképzelni, hogy a dobverő két végére lámpaolajjal, grillfolyadékkal átitatott, éghetetlen anyagból készült szövetet erősítettünk. Egy-egy ilyen tüzes effekt egy-másfél percen keresztül jelenhet meg egy-egy szerzeményben – amíg a folyadék kiég a szövetből.

– Beszélgessünk még egy kicsit A Csodaszarvas című lemezről: olyan misztikus az atmoszférája, mint egy fantasy film zenéje, befogadható és ugyanakkor szakmailag magas szintű és roppant igényes kivitelezésű kiadvány.

– A létrehozásban segítő művészek nélkül nem biztos, hogy ezt mind elmondhatnánk róla. A hangzásért Scheer Viktor volt felelős, Havancsák Gyula nemcsak a borítót, hanem az egész megjelenést tervezte, Tóth Tamás a fotókat és a kiadvánnyal kapcsolatos videókat készítette. Feltétlenül meg kell említenem Marius Pop barátomat Bukarestből, aki világszínvonalú gitárjátékával magasabb zenei szintre emelte a kiadványt. A Csodaszarvas egy misztikus, világzenei, dark-wave és fúziós hatásokat ötvöző kísérleti dalgyűjtemény. Nagyon lényeges szempont volt a zenék írásakor, hogy könnyen befogadható és a tűz által tükrözött atmoszférát tudjak benne teremteni. A Csodaszarvas útját párhuzamba állítottam a magyarság vándorlásával. Arra törekedtem, hogy a zenék hangulata a történet egyes részleteinek a hangulatát tükrözze. A történészek sem tudják földrajzilag egyértelműen behatárolni az eredetünket. Az biztos, hogy valahonnan kelet felől jöttek az őseink. Perzsia határaitól nem messze, a Kaukázustól északra indul a történet, ami a zenében görögös-perzsás, távol-keleties hangulatként jelenik meg, és ahogy jövünk a Kárpát-medence felé, annál hangsúlyosabban megjelenik benne a magyar népzene is.

– Családi vállalkozásukban üzletvezetőként dolgozik, üzletkötőként járja az országot. Milyen zenei feladatai vannak a közeljövőben?

– Az üzleti teendők mellett több projektben is közreműködöm. Újra elkezdtem koncertezgetni egy korábbi formációval, a román bluesgitáros, Marius Dobra triójában. Április 9-én lesz egy nagyobb szabású produkció: Török Ádámmal, Danics Dórával, Gidófalvy Attilával adjuk elő a Mispro Halhatatlanok című műsorát a szombathelyi Agora művelődési házban. Ebben a hónapban lesz még egy koncertem az Extra Blues Banddel és az előbb említett bluestrióval is, nemsokkal utána az Arkhé nevű formációval. Készül egy videó, amelyet a Dublinban élő Erdei Péter basszusgitáros barátomnak játszottam fel. Kaltenecker Zsolt billentyűzik a felvételen. A legtöbb időt a készülő drum’n’bass és egyéb elektronikus zenei hatásokat ötvöző lemezem elkészítésével töltöm. Májusban készül egy tűzzsonglőr-dobos felvétel a Ság-hegy kürtőjében, ugyanitt forgatták az Eragon című hollywoodi filmet is.