Egy kincskereső detektív munkája

Az Egyre közelebb az éghez Mózes Huba 20. kötete, emellett még hatot másodmagával jegyez, továbbá 29 antológiát, konferenciakötetet és tudományos kiadványt köszönhetünk neki.

KMTG 2018 Mozes Huba BORITO.indd

Töredelmesen bevallom: mélységesen elfogult vagyok Mózes Huba iránt. Imádtuk a kurzusait, hiszen csak úgy sugárzott belőle az elhivatottság, emellett pedig válogatott kultúrcsemegékkel szórakoztatott bennünket. Mindenki ismeri például a „Zsipp-zsupp, kenderzsupp, / ha megázik, kidobjuk” gyerekmondókát, no de tudják, mi az eredeti jelentése? Korántsem gyerekdolog: a régmúlt századokban a nők kendercsomót használtak, amikor megjött a havibajuk, és ha megázott, persze kidobták. Aztán találtak jobb megoldást, mint a kenderrel való fölitatás, a mondóka-dalocska pedig „lesüllyedt” a gyermekkultúrába – ez az úgynevezett gesunkenes Kulturgut, a lesüllyedt kultúrjavak jelenségének egyik fajtája.

A középkori magyar irodalom ínyencségei mellett Mózes Huba a XX. századi erdélyi magyar irodalom kutatója, nemkülönben a formai alakzatoké: a forma dat esse rei (a forma ad a dolgoknak valóságot) vezérelvét követve különös figyelmet szentel az irodalmi alkotások belső arányainak, a kialakításukban szerepet játszó verstani és egyéb alakzatoknak: az aranymetszésnek, az ismétlésnek és az álarcosságnak.

Az Egyre közelebb az éghez a tudós 20. kötete, emellett még hatot másodmagával jegyez, továbbá 29 antológiát, konferenciakötetet és tudományos kiadványt köszönhetünk neki. Mózes Huba abba az irodalomtudós kategóriába tartozik, aki magyarul ír, szövegeiben nem az idegen szavak szótárát fűzi össze magyar kötőszavakkal, tanulmányaiban nem találunk olyan passzusokat, miszerint „a poétikai funkció az ekvivalencia elvét a szelekció tengelyéről a kombináció tengelyére vetíti” (Roman Jakobson).

Nem, nem: Mózes Huba olvasmányos, izgalmas, szellemes és mindenekfölött elhivatott oktató, aki népszerűsíteni akarja irodalmi kincseinket, nem esik az elitizmus öncélú csapdájába. Ugyanolyan élvezetes olvasni ezt a könyvet, mint egy elbeszéléskötetet. Mintha oknyomozó – szövegoknyomozó – novellákat olvasnánk: egy kincskereső detektív munkáját. Csupa-csupa csemege és érdekesség. Mind ez idáig például nem igazán tudtam Enyedi György (1555–1597) valamikori létezéséről, sem a Historia elegantissima című széphistóriájáról. Olvasóink figyelmébe ajánlom ezt a kultúrcsemegét, a http://real-r.mtak.hu/51 címről ingyenesen letölthető (a szerzői jog 352 éve visszaszállt a nemzetre).

A címe latinul van, ám maga a história magyarul. Így fordították a címet: Igen szép Historia az Tancredus király leányáról és a királynak titkos tanácsáról Gisquardusról, kik között fel bonthatatlan szeretet lévén, egymásért halálra adtak magokat, olasz nyelvből az Bocatiusból deákra fordíttatván Philippus Beroaldus által, magyar nyelvre pedig fordíttatván G. E. T. által. Mózes Huba tanulmánya bebizonyítja nekünk, hogy ez a számunkra nehézkesnek tűnő régi magyar szöveg mennyire izgalmas mű, és milyen mesterien bánik szerzője a verstannal.

De olvashatunk ebben a könyvben a magyar ősköltészetnek a régi magyar bibliafordításokra gyakorolt hatásáról, Bartók Béla kétnyelvű (román–magyar) költeményéről, A kilenc csodaszarvasról, vérizgalmas írást Kriza János székely népballada-gyűjteményének utóéletéről, Reményik Sándorról és még sok mindenről. Nagy kedvencem A székely azért más, mert neki három élete van című írás, melyben Mózes Huba eljátszadozik azzal, hogy Michael Riffaterre elvont teóriáit Wass Albert két művére applikálja; én ezt – többek között – az elitista irodalomelméleti irányzatnak nyomott fricskának is érzem. A tanulmány – előbbi mondatom ellenére – érthető és nagyon olvasmányos, Wass Albert rajongóinak különösen ajánlom.

És mindenkinek, aki magyar érzelmű, a Kölcsey Ferenc Hymnusának lehetséges ritmikai előzményei című írást, amelyből nemcsak azt tudhatjuk meg, hogy a Himnusz végigénekelhető egy az egyben a Megismerni a kanászt… kezdetű népdalra, hanem minden lehetséges hatásról értesülhetünk, ami Kölcseyt megihlette a ritmus keresése közben.

Az Egyre közelebb az éghez záróírása – Utóhang helyett: Megérzik a fényt a gyökerek – a legfelemelőbb mű a kötetben, tényleg elérzékenyít, és közel röpít minket az irodalomtörténet mennyországához. A fény ihlette költői világról szól a magyar költészetben. A világnak világáról.

Mózes Huba: Egyre közelebb az éghez. Esszék, irodalmi tanulmányok. Előretolt Helyőrség Íróakadémia, Budapest, 2019.