A címe latinul van, ám maga a história magyarul. Így fordították a címet: Igen szép Historia az Tancredus király leányáról és a királynak titkos tanácsáról Gisquardusról, kik között fel bonthatatlan szeretet lévén, egymásért halálra adtak magokat, olasz nyelvből az Bocatiusból deákra fordíttatván Philippus Beroaldus által, magyar nyelvre pedig fordíttatván G. E. T. által. Mózes Huba tanulmánya bebizonyítja nekünk, hogy ez a számunkra nehézkesnek tűnő régi magyar szöveg mennyire izgalmas mű, és milyen mesterien bánik szerzője a verstannal.
De olvashatunk ebben a könyvben a magyar ősköltészetnek a régi magyar bibliafordításokra gyakorolt hatásáról, Bartók Béla kétnyelvű (román–magyar) költeményéről, A kilenc csodaszarvasról, vérizgalmas írást Kriza János székely népballada-gyűjteményének utóéletéről, Reményik Sándorról és még sok mindenről. Nagy kedvencem A székely azért más, mert neki három élete van című írás, melyben Mózes Huba eljátszadozik azzal, hogy Michael Riffaterre elvont teóriáit Wass Albert két művére applikálja; én ezt – többek között – az elitista irodalomelméleti irányzatnak nyomott fricskának is érzem. A tanulmány – előbbi mondatom ellenére – érthető és nagyon olvasmányos, Wass Albert rajongóinak különösen ajánlom.
És mindenkinek, aki magyar érzelmű, a Kölcsey Ferenc Hymnusának lehetséges ritmikai előzményei című írást, amelyből nemcsak azt tudhatjuk meg, hogy a Himnusz végigénekelhető egy az egyben a Megismerni a kanászt… kezdetű népdalra, hanem minden lehetséges hatásról értesülhetünk, ami Kölcseyt megihlette a ritmus keresése közben.
Az Egyre közelebb az éghez záróírása – Utóhang helyett: Megérzik a fényt a gyökerek – a legfelemelőbb mű a kötetben, tényleg elérzékenyít, és közel röpít minket az irodalomtörténet mennyországához. A fény ihlette költői világról szól a magyar költészetben. A világnak világáról.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!