Percről percre kovácsolódó csapda

Csak árad a színpadról a férfierő a Spirit Színház Karamazov fivérek című előadásában, amelyet Nagy Márk rendezett. Az átirat Dosztojevszkij Karamazov testvérek című regénye alapján és az orosz forradalom előtti években publikált irodalom és tudósítások felhasználásával készült. Nem a könnyen színpadra vihető művek közé tartozik a regény, a Spirit Színház társulata viszont nagyon magas színvonalon oldotta meg a nem kis kihívást.

A háziszolgaként tartott törvénytelen fiú (Herczegh Péter) és a kegyetlen apa (Perjés János) Fotó: Mirkó István

Igazán emlékezetes, megrázó előadás a Karamazov fivérek a Spirit Színházban. A kegyetlen apát Perjés János alakítja, egyrészt egy igazi, kőkemény férfiként jeleníti meg, másrészt szép lassan adagolja temérdek jellemhibáját. Perjés játékának nagyszerűsége abban áll, hogy sikerül egymásnak ellentmondó érzelmeket keltenie a nézőben az öreg Karamazov iránt még úgy is, hogy egy kárhozatra méltó ember portréja rajzolódik ki előttünk.

Megismerjük fiait, Dimitrijt, Szép Domán kifelé forduló harsány alakításában, aki önpusztító, tivornyázó életmódjával folyton adósságokba veri magát. Ivánt, az ateista újságírót, akit Mészáros Martin igazi tenyérbemá­szóan nagyképű világmegmentővé formál, aki persze önmagán és esz­méin kívül nem képes mást látni, vagyis egyetlen szemüvegen át nézi csak a világot. Karácsony Gergely közvetlen, természetes játékával hozza Aljosát, aki szerzetesnek készül, ő az, aki megpróbál mindenkivel szót érteni.

Ebben a darabban központi szerep jutott Szmergyakovnak is, Herczegh Péter kíméletlenül pontosan alakítja a buta embert. Ő a háziszolgaként tartott törvénytelen fiú, aki Iván világmegváltó szólamait szó szerint veszi, és gyilkosságra való felbujtásként értelmezi. Szász Júlia és Hermányi Mariann pedig akkor van igazán elemében, amikor Kátyjaként és Grusenykaként, szűzként és kurvaként megbeszélik, miként szeretik ők ugyanazt a férfit. A két különböző habitusú nő egyvalamiben egészen biztosan hasonlít ebben a feldolgozásban, mindkettőjük tekintetében ott van az asszonyi sors mély szomorúsága: ­rossz embert szeretnek, reménytelenül.

A háziszolgaként tartott törvénytelen fiú (Herczegh Péter) és a kegyetlen apa (Perjés János)
Fotó: Mirkó István

A feldolgozás középpontjában a szabadság kérdése áll, ami nem csoda, mert korunkban napi rendszerességgel árad a különböző sajtótermékekből, hogy bizony szabadnak kell itt mindenkinek lennie, mert ezt már nagyon megérdemeljük. Ahogy hallgatjuk Iván Karamazov társadalommegváltó szólamait arról, hogy ha eljön a szabadság, akkor bizony az embernek most már végre mindent szabad, úgy hasít a nézőkbe a felismerés, itt sokkal többről van szó, mint kommunista szólamokról. Itt percről percre épül, kovácsolódik az a csapda, amitől aztán a mai napig nem szabadult meg az emberiség.

Talán még soha nem volt Dosztojevszkij munkássága annyira aktuális, mint manapság. Az író életművének nagy része ugyanis vádirat a ­rációt mindenek fölé helyező modern európai kultúra ellen. Nála a bűntények alapja mindig az értelem, nem szenvedélyből gyilkolnak hősei. Az ész Dosztojevszkijnél nem Isten adománya, hanem az ördögé, ahogy Ádám és Éva bűnbeesésének története is leírja a Bibliában. Dosztojevszkij legnagyobb és mindent betetőző, az író egész életművét szintetizáló regénye, a Karamazov testvérek arra mutat rá, hogy a francia forradalom utáni európai kultúra az ész diadalmenetét hirdetve tévúton jár, mert mindent – érzelmet, vallást – alárendel a ráció mindenhatóságába vetett hitnek.

Az előadás mindezt úgy interpretálja, hogy az első felvonásának végén az ördög járja pokoli táncát. Mintha csak a televízió valamelyik szórakoztatónak szánt műsorát néznénk, ahol persze mindent szabad az olyan embereknek, akik percenkét mondják el magukról, hogy ők mennyire szabadok. A második felvonás befejezése viszont felettébb megnyugtató. Dosztojevszkij világában ugyanis győz a normalitás. Segítségnek ott van a vallásos istenhit, az író szerint ugyanis ebben a kegyetlen világban enélkül nem nagyon fog menni.

Aljosa, a legkisebb Karamazov pedig egy új dinasztiát alapít, Liza (Hermányi Mariann) karjaiban megtalálja a békét és nyugalmat, az egymásra figyelő, gondoskodó szeretetet. Bár Aljosa kegyetlenül megbántotta a lányt, ma már ennél kevesebbért is válóperes ügyvédhez rohangál fél Európa, ám két embernek, akinek van világképe, hite és tudják szeretni Istenen kívül az embert is, sőt önmagukkal is szembe tudnak nézni, jár a megváltás, mert képesek a megbocsátásra.