Tehetséges és szenvedélyes

Devich Gergely csellista és Ránki Fülöp zongoraművész könnyed, fiatalos párbeszéde révén, valamint némi narrációval fedezhetik fel végre a diákok (és persze a nem szakmai közönség is), hogy milyen volt az ifjú Kodály Zoltán. Petrovics Eszter rendező és Muhi András producer ugyanis elhatározták, hogy úgy dolgozzák fel egy háromrészes dokumentumfilmben Kodály Zoltán életét, hogy azt a fiatalok, diákok is szívesen megnézzék.

Rendhagyó módon, fiatal művészek párbeszéde révén ismerkedhetünk a háromszoros Kossuth-díjas magyar zeneszerző, zenetudós, zeneoktató, népzenekutató pályájával. Kedvcsinálóként csak némi információ a fiatal Kodályról, amely A mi Kodályunk című dokumentumfilm első részéből kiderül: nagyon szeretett kirándulni, hegyet mászni, fontosnak tartotta a tanulást, és – ami a legszomorúbb egy évszázad távlatában – egyáltalán nem támogatta a kor tudományos élete a népdalgyűjtő munkásságát. Pedig igaza volt, amikor hangsúlyozta, hogy ez az utolsó lehetőség, aztán örökre eltűnik a nemzeti kincsünk. Szerencsére talált egy másik megszállottat Bartók Béla személyében, mert, ahogy ez a filmben is elhangzik, egyedül, támogató közeg hiányában, beleroppant volna az ember egy ilyen nagy horderejű munkába.

Megtudjuk azt is, hogy eminens diák volt, görögül, latinul alaposan megtanult, de az is kiderül, hogy nem ment azért olyan könnyen, hogy elismerjék kezdeti zenei próbálkozásait. Amire viszont már fiatal emberként kellett rájönnie, hogy a legnagyobb baj az értő közönség hiánya. Szerinte ezt kell megteremteni, mégpedig az oktatás révén. Ha mindezeket végiggondoljuk, akkor egy igazi forradalmárt láthatunk, aki persze szellemi téren kívánt itt forradalmat a XX. század elején. Az ifjú Kodály nemcsak tehetséges, a korabeli zenei élet szinte minden színterét megújítani akaró fiatalember volt, hanem szenvedélyes is. Mindezt bizonyítja Sándor Emma utáni vágyakozó írásainak hangvétele. (Írásait egyébként belső monológként hallják a nézők.) „Most már akár meg is halhatok” – írja egy helyütt, utalva arra, hogy megismerte Emma révén azt a nagyon furcsa, belső bizsergető, nyugtalanító, mégis szárnyakat adó érzést, amelyet úgy neveznek, hogy szerelem.

Mindezt a kodályi hagyományhoz méltó feldolgozásban láthatjuk, vagyis a dokumentumfilm készítői figyelembe vették, hogy fiatal célcsoportjuk milyen filmes megoldásokra nyitott. Devich Gergely és Ránki Fülöp mobiltelefonon chatelve beszélik meg, hogy le kellene menni Galántára, ahol édesapja állomásfőnök volt, a kis Kodály Zoltán pedig meghatározó gyerekkori éveit töltötte itt. A két fiatal a vonaton olyan természetesen beszélget erről az időszakról, mintha nem is lenne a közelükben kamera. Megtudjuk, hogy Kodály édesapja is tudott latinul és görögül, és remekül zenélt. Bár támogatta, hogy gyerekként kibontakozhasson a tehetsége Zoltánnak, később mégse gondolták biztos megélhetésnek a muzsikálást.

Galántáról Nagyszombatra megy Devich Gergely és Ránki Fülöp a filmben, ahol gimnáziumi éveit töltötte Kodály. A két fiatal Galántához képest Nagyszombatot már sokkal inspirálóbb közegnek találta: jó helyre került Zoltán. Aztán kirándulnak egyet a Zobor-vidéken is, ahova Kodály első gyűjtőútjaira ment vissza 1905-ben. A dokumentumfilmnek az is egy fontos pillanata, ahogy a két fiú komolyan érdeklődik, hogyan is működik, hogy vesz föl a fonográf, mennyire volt nehéz ezt házról házra cipelni. Látszik, hogy az alkotók jól tudják: ha meg szeretnék nyerni a diákokat, hogy nyitottan és szívesen nézzék meg A mi Kodályunk című filmet, akkor a legjobban teszik, ha minél többet szerepeltetik Devich Gergelyt és Ránki Fülöpöt.

A budapesti rész Kodály egyetemi éveit és a korszak legfontosabb kompozícióit mutatja be, valamint a szerzői estet, amelynek az Erzsébet körúti Royal szálló hangversenyterme adott otthont. A zeneszerző 1910-es önálló szerzői estje áll ugyanis A mi Kodályunk középpontjában. Ezen Kodály Zoltán I. vonósnégyese, Kilenc zongoradarabja, valamint a Szonáta gordonkára és zongorára című műve hangzott el. A filmben az estet újból megrendezik, így azt is láthatja, megtapasztalhatja a néző, mennyi munka, gyakorlás, készülés és közös gondolkodás előzi meg a színpadi produkciót.

A dokumentumfilm első része tehát úgy zárul, hogy a 2010-es szerzői est repertoárjával színpadra lép Devich Gergely Junior Prima díjas gordonkaművész, egy muzsikusdinasztia legifjabb tagja, valamint Ránki Fülöp szintén Junior Prima díjas zongoraművész, aki szintén nem egyedüli zenész a családban, és már 3-4 éves korában hallás után zongorázni kezdett. Az esten fellép még a Kruppa Kvartett is, utóbbi a vonósnégyes részleteit adja elő, a filmben általuk ismerjük meg a próbafolyamat stációit. A mi Kodályunk a tervek szerint a televízióban látható majd.