Fegyvertelenség és sötét oldal

Az Alfred Hitchcock köpönyegéből kibújt Brian De Palma az amerikai új hullám idején szigorúan szerkesztett thrillerekkel borzolta az idegeinket.

A Dominó a terrorizmus és a bevándorlás kérdéseire is reflektál Forrás: Vertigo Média

Az Alfred Hitchcock köpönyegéből kibújt Brian De Palma az amerikai új hullám idején szigorúan szerkesztett thrillerekkel borzolta az idegeinket, a filmjeiben bemutatott végső leszámolások mesteremberesen megszerkesztett munkák voltak. Hogy csak néhányat említsünk: Carrie (1976), Megszállottság (1976), Őrjöngés (1978), A sebhelyesarcú (1983). Az új-Hollywood egyik titka az volt, hogy leginkább az élet sötét oldalát mutatta be, a másik pedig, hogy az Európában egy évtizeddel korábban megteremtett és kimunkált modern filmformanyelvi megoldásokat, új színészvezetési technikákat szépen lenyúlta.

Brian De Palma Dominó című új thrillerét mától vetítik a hazai mozik, és úgy tűnik, ebben is megmaradt az élet sötét oldalának vizsgálatánál. A film nemzetközi koprodukcióban készült, a főszereplő Nikolaj Coster-Waldau és Carice van Houten. Játékuk annyira visszafogott, mintha nem is thrillert néznénk, hanem a szomszédot kertészkedés közben. De Palma tehát színészvezetés terén hozta a 70-es évekbeli formáját, feszültségteremtésben azonban nem sikerült olyan filmet az asztalra tennie, amelyre mestere, Hitchcock is büszke lenne. A remekbe szabott végső leszámolás miatt azonban mindent megbocsátunk neki.

A Dominó a terrorizmus és a bevándorlás kérdéseire is reflektál
Fotó: Vertigo Média

A legendás filmrendező úgy döntött, ha már egész életében foglalkozott a sötét oldallal, akkor most se hagyja szó nélkül az európai kultúrát és civilizációt elpusztítani akaró muszlim terrorizmust. Ha filmjét hozzászólásnak tekintjük a témához, akkor az egyik megszívlelendő gondolata az, hogy a filmben temérdek bevándorló állig fölfegyverkezve tör az európai ember életére, miközben azok, akik a rend fenntartására hivatottak, fegyvertelenek. Mert vagy otthon felejti a fegyverét a rendőr, vagy a reptéren veszik el tőle, mivel három nappal korábban kell engedélyt benyújtani, ha repülőn utazva is üldözné a terroristát. Fegyvertelenül pedig csak a csoda és a jószerencse segíthet.

Azoknak is ajánlható ez a film, akik filmtörténeti ínyencségre vágynak mai csomagolásban, mert végig komolyzenei aláfestés hallható, ahogyan az a hőskorban is volt. De egy másik művészeti ág is megjelenik, méghozzá a filmművészet. Egészen konkrétan arról van szó, hogy egy arab bevándorló terrorista halomra lövi egy filmfesztivál közönségét és a vörös szőnyegen felvonuló filmes alkotókat. Új-hollywood soha nem volt híres arról, hogy érthetetlenek lennének a filmjei üzenetei. Most is világos, mit gondol Brian De Palma a nyílt társadalomról.