Jazzháló a belváros szívében

Csaknem harmincéves múltra tekinthet vissza a Budapest belvárosában működő Háló Közösségfejlesztő Katolikus Egyesület, amely a Kárpát-medencében élő magyar közösségek és egyének közötti kapcsolatok építését tűzte ki célul. Ökumenikus szellemben évente harminc-negyven találkozót és tábort szerveznek, az elmúlt években több ezer embert értek el rendezvényeikkel. A lelkiségi témákon kívül a kultúra is jelentős helyet kap programjaikban. A népszerű Háló Jazzklub jubileumot ünnepelt a minap: a századik koncertre hívták az érdeklődőket.

Az esten a figyelem a zenére összpontosult Fotó: A szerző felvétele

Nem a jazzel kezdődött. A Háló egyesület 2007 elején versénekléssel indított zenei sorozatot a Ferenciek terén bérelt közösségi térben. Idővel ehhez csatlakozott a kamarazene, a jazz, majd a népzene.

A szándék nem pusztán koncertek rendezésére irányult: az egyesület küldetéséből következően elsősorban a közösségépítés volt a céljuk. Estjeiket a szünetekben a fellépő művészekkel folytatott beszélgetések teszik különlegesen vonzóvá, amelyeken a közönségnek is lehetősége nyílik kérdezni.

Az esten a figyelem a zenére összpontosult
Fotó: A szerző felvétele

A 2008. október 14-én indult jazz­sorozat 2011-ben a jezsuita Párbeszéd Házához tartozó Loyola Caféban folytatódott, majd az idén átköltözött a Háló saját bérleményű központjába, az S4-be, amely a Semmelweis utca 4. számú épületről kapta a nevét. Hogy miért a jazz­estek maradtak fenn a mai napig, annak magyarázata két névben kereshető.

Schön György – zenésznek indult villamosmérnök – tizenegy éve szervezőként és házigazdaként áll a klub élén, munkáját a kezdetektől Deseő Csaba hegedűművész, a magyar jazz­élet doyenje segíti művészeti tanácsadóként, műsorvezetőként és esetenként fellépőként.

A jubileumi koncert vizuális hátterét a száz évvel ezelőtti Kína életét bemutató fotókiállítás adta, bár a figyelem érthetően inkább a zenére összpontosult.

A csapat élén a gyakori vendég, Gyárfás István gitáros állt, szaxofonon Elek István játszott, a trombitát Szalóky Béla fújta, a bőgőt Orbán György pengette, a dobok mögött pedig a veterán Kőszegi Imre ült. Próbákra és kottákra nem volt szükségük, tapasztalt előadókként a zsigereikben hordozzák a jazz olyan örökzöldjeit, mint a Blues Up and Down, a Perdido, az A Night in Tunisia, az In a Mellowtone és a többiek.

Az est betetőzése lett annak a sorozatnak, amely az avantgárd kivételével a magyar jazz valamennyi stílusát és megannyi élvonalbeli előadóját felvonultatta a tizenegy év alatt. Vukán Györgytől Harcsa Veronikáig, Illényi Katicától Babos Gyuláig, Dresch Mihálytól Szőke Nikolettáig, a Németországban élő Dudás Lajostól Oláh Kálmánig szinte mindenki megfordult itt, aki számít a hazai jazzéletben. A névsort a százegyedik koncert írja majd tovább a következő hónapban.