Az Újszínház egész társulata jól játszott, hisz aki rendszeresen jár az előadásaikra, az láthatta, hogy a színészeket a karakterükhöz leginkább illő szerepekbe osztották be – így nehéz tévedni –, mégis érdemes kiemelni az imént említett Lucifert alakító Nagy Lórántot, aki – egy passiójáték nyilvánvaló főszereplője ellenében – elvitte a pálmát, színpadi jelenléte lényegesen meghatározta az egész előadást és annak hangulatát, például amikor ördögkompániá-jával ármánykodott éppen, vagy amikor Centurio szerepében kínozta meg Krisztust; valamint a Júdást játszó Vass Györgyöt, aki egy friss és hiszékeny áruló karaktert mutatott be a színpadon, Bánföldi Szilárd Ádám- és Jézus-alakítása is megragadott valamit a krisztusi lényegből.
A csíksomlyói drámák kéziratai is sajátos kálváriát jártak: a kommunista diktatúra első évtizedeiben a Szűz Mária-szobor alatti dobogóba rejtették őket, ahol 1980. augusztus 22-én, felújítás alkalmából, teljesen ép állapotban találtak rájuk. Balogh Elemér és Kerényi Imre 1981-ben az emlékezetes várszínházbeli előadáshoz készített egy szövegváltozatot „Csíksomlyói passió“ címmel, amelyet hosszú évekig hatalmas sikerrel játszottak itthon és külföldön. A Csíksomlyói passiót ebben az évadban leghamarabb ma este és vasárnap 19 órakor lehet látni az Újszínházban.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!