Telt házas előadásokkal, de visszafogott szakmai érdeklődés mellett vette kezdetét a magyar színházak kisvárdai fesztiválja, amely idén tizenhárom előadást versenyeztet, határainkon túlról, köztük anyaországi színházzal koprodukcióban született előadásokkal. Idén a felújított városi zsinagóga is megnyílt a színház előtt, a Művészetek Háza maradt a fesztiválbázis, ott mennek a nagyobb előadások, a Bagolyvár szabadtéri színpada a Várszínház felújításának idejére a populáris előadások színtere lett, az egyszemélyes könnyedebb kísérődarabok pedig a kerti színpaddal rendelkező Coffee Tea Area kávézóba kerültek.
A városban több berendezett közösségi tér és molinó hirdeti a fesztivált, ám a profi készültség és vendégszeretet ellenére egyelőre nem látni, hogy a szakmát egységesen és olyan széles körben megmozgatná a mustra, mint az elmúlt évtizedekben. Jellemző, hogy ha a Pécsi Országos Színházi Találkozó körül vita alakul ki, az Kisvárdáig elér.
A Magyar Színházi Társaság országos mustrából történő múlt heti kiválását követően például Sardar Tagirovszkij rendező a közösségi portálon tette nyilvánossá, hogy mégsem hozza el Kisvárdára a Hybrid reinkarnáció című workshopját. Ma azonban már úgy tudjuk, mégis megérkezik a fesztiválra. Arról is hallani, hogy a Színikritikusok Céhének egyes tagjai is sokakat próbáltak visszatartani a szakmai részvételtől a kisvárdai találkozón.
A hangulatkeltés ellenére a darabokat nagy érdeklődés kíséri, és már az első napok is izgalmas színházi kísérleteknek adtak teret, ilyen a 2010-ben megalakult Váróterem Projekt. Van-e kiút a magunkban generációk óta hordozott sorsból, a létmagányból? – teszi fel a kérdést a fragmentumokból építkező Liget című előadás, amelyet a rendező, Botos Bálint saját szerzeménye nyomán vitt színre.
Fotó: MTI/Bruzák Noémi
Csurka István 1979-ben színpadra állított műve, a négyszereplős Deficit a Zentai Kamaraszínház előadásában szerepel a seregszemlén, a darab egykori előadója Szilágyi Tibor rendezését a zsinagógában felállított színpadon adták elő. A Deficit hazai ősbemutatója Horvai István nevéhez fűződik, 387 alkalommal mutatta be a Vígszínház, s noha a szerző politikai szerepvállalása miatt sokáig nem rendezték újra, Nagyváradon rendszeresen előadták. A sorsukon változtatni nem tudó névtelenek nagy hatású drámája tipikusan szocialista jelenség, de ma is érvényes, a legfiatalabbakat is megérintő belső harc. A szakmai vitán felmerült, hogy a „semmik vagyunk és minden leszünk” munkásmozgalmi induló kivételével is működne a darab, ám a rendezés egy jottányit sem változtatott Csurka eredetijén.
