Vági Bence előadásával zárult a Győri Balett által szervezett 15. Magyar Táncfesztivál, a My Land ősztől a fővárosban is újra látható. A kicsit sem hétköznapi rendezésből (amely a kritikusok szerint több ezer produkció közül a legjobbnak bizonyult a világ legnagyobb művészeti fesztiválján, az Edinburgh Festival Fringe-en) kiderül, elkerülhetetlen, hogy az élet nagy részében megéljük a magányt, ám amikor közösséget kovácsolunk, barátkozunk, szerelembe esünk vagy családot alapítunk, csak bizalomra építhetünk. Jól kifejezi mindezt az a jelenet, amikor egy férfi artista kezét és lábát a földön tartja, a női artista pedig a medencecsontjába kapaszkodva kitartja, majd kimerevíti magát, testük egyesül a rezzenéstelen, mozdulatlan harmóniában. A tét ugyanis nem más, mint az életük, kockáztatni pedig csak úgy lehet, ha bizalom van.
Az év legmeglepőbb folytatásában három férfi sem képes pótolni a korábbi főszereplőt, mégis jól mulattunk rajta
A Gladiátor rajongói nem valószínű, hogy szeretni fogják az elrugaszkodott ötletekkel teli második részt.