Bizonyos körök szerint a Föld lapos, egyáltalán nem gömbölyű, noha kerek. A XIX. század elejétől divatos teória kétszáz éve makacsul ragaszkodik az alaptételéhez, így digitális korunk gyermekeiből kikerülő hívei napjainkig következetesen hisznek abban, hogy bolygónk egy pizzatésztaszerű égitest, és a Nap kering körülötte.
György Attila székely-csángó író még tőlük is tovább lépett. Újabb kötetével bebizonyította: az egész teremtett emberi világunk sem egyéb, mint egy jókora, lapos, konyhai paraszttányér. Kockás abroszú ebédlőasztal az univerzum, amely körül – hívják bár tonettszéknek vagy hokedlinek – galaxisok helyezkednek el. A világmindenség alfája és ómegája pedig egy csantavéri bugylibicska, amelynek létezése úgy nyer értelmet, ha szalonnába bökve falatot hasíthat a paprika meg a frissen kisült cipó mellé.
Irodalmi szakácskönyvek terén verhetetlen nép vagyunk. A Kárpát-medence minden zugában ezer esztendeje folyik a dínomdánom. Mi két várostrom szünetében is a füstre tett sonkák sorsán aggódtunk, és a kanizsai törökök között portyázó lovasaink bekerítve sem átallották nyárshúsos vacsorán, borozva, kedélyesen megvitatni, miként kéne kitörni a gyűrűből. Az íróink sem voltak különbek. Apor Péter, Bethlen Miklós, Krúdy, Móricz, Tömörkény, Kosztolányi, manapság meg Temesi – mindenkor képesek voltak a tökfőzelékből is irodalmat csiholni, költészetté nemesíteni egy csempült poharakkal átmulatott éjszakát.
György Attila új könyvével bátran odaigazodhat melléjük. Mindazonáltal a Kerek a világ címmel, a sepsiszentgyörgyi ARTprinter Kiadó jóvoltából napvilágot látott kötet nem pusztán gasztronómiailag elbájoló textusokat tartalmaz. Annál összetettebb, tarkább, zamatosabb.
Hatfelé van porciózva a mondandó: Borok, Ízek, Úton, Szívhangok, Vegyesvágott és Köz(ben) alcímekre szakaszolva. A közös bennük: minden fejezetből sugárzik a székelység komoly dolgokban is mélyen látó értelme, varázsos szándékkal keltett világunk ismerete, tisztelete, de csöppet sem kritikátlan elfogadása. A szabad szájú – ilyetén a legszabadabban is gondolkodó – csíkszeredai író nem sokat gatyázik, amikor örökös közkérdéseket boncolgat. Szikrákat szór, ha a modernre fazonírozott bélésű Nyugat parvenüiről értekezik, majd rögvest utána „Európa veszteseiként”, édes-bús bonhómiával merengve számot vet mivelünk, magyarokkal.
