Nagyon furcsa, hogy ma, vagyis száz évvel a bemutató után ugyanazt jelenti a film, mint amit akkor jelenthetett. Talán az a különbség, hogy a szerelemházasság már kevésbé probléma, de az, hogy aki csak teheti, menekül a modern, sőt ma már posztmodern utáni kor haladónak nevezett vívmányai elől, nagyon is hasonlít a film mondanivalójához.
Vidékre költözve a családnak élni – míg sokak számára száz évvel ezelőtt, amikor tombolt az ipari forradalom, ez már kivitelezhetetlen vágyálom volt, ma egyre többen tudják megvalósítani, még annak árán is, hogy a városba járnak dolgozni.
Egyébként a film befejező jelenete egy igencsak izgalmas képi megoldással él. Timár Mihály a film záróképén átöleli Noémit, miközben a háttérben tündöklő napsütés égeti a szemünket az ölelkező férfi és nő sziluettje között.
Ellenfényben nem volt szokás fényképezni, csak ha ez határozott üzenetet hordoz: ha nő és férfi a nap ölelésében van, akkor az isteni mosolynak is értelmezhető, a szeretet ünnepének.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!