Kalász Márton költő 85 éves – Egy félreértett házi feladat indította el a pályán

Egy félreértett házi feladatnak köszönhetően indult el az irodalmi pálya felé – mondta el az MTI-nek Kalász Márton dél-baranyai sváb költő, író, műfordító. A Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres József Attila- és Kossuth-díjas alkotó vasárnap lett 85 éves.

Kossuth-díjasok - Kalász Márton író, költő, műfordító Fotó: MTI/Czimbal Gyula

Az 1956-os forradalmat követően a pécsi irodalmi élet számos tagja költözött Budapestre, Kalász Márton is, aki rövidesen az Európa Könyvkiadónál kezdett dolgozni szerkesztőként.

„Az én utam aztán úgy folytatódott, hogy '56 után a magyar és a német írószövetség próbálták keresni a kapcsolatot. Ekkor jött az ötlet, hogy valakit ki kellene küldeni Németországba, így mentem ki Kelet-Berlinbe a legvadabb ulbrichti években” – emlékezett.

Mikor például valaki elutazott, akkor le kellett adnia egy lakáskulcsot a házmesternél, utána pedig nem lehetett biztos benne, hogy nem rejtettek-e el nála lehallgatókészüléket. „Féltek az emberek, de okkal. Mi is sokszor a parkba mentünk le beszélgetni” – mondta el Kalász Márton.

Nem ez volt azonban a költő egyetlen németországi időszaka. Mikor Kelet-Berlinben megnyílt a Magyar Kultúra Háza, visszatérhetett a városba. „Négy évet töltöttem ott, és sok mindent tudtunk csinálni, mert a németeket nagyon érdekelte a magyar kultúra, a magyar irodalom” – idézte fel Kalász Márton. Mint hozzátette, ebben az időszakban sok szilenciummal sújtott keletnémet költő jelentkezett náluk fordításért, így hét-nyolc kötet megjelent magyar költők verseivel.

Kalász Márton harmadik németországi kiküldetése a rendszerváltás után jött el, amikor az Antall-kormány a Stuttgartban frissen megnyílt Magyar Kulturális és Tájékoztatási Központ élére nevezte ki. Innen ugyan a következő magyar kormány leváltotta, a tartományi miniszterelnök azonban marasztalta, így két évig még Németországban tevékenykedhetett.

Lánya, Kalász Orsolya aztán visszatért Berlinbe: „ő már német költő lett”, először mindkét nyelven írt, de a legutóbbi kötetét már csak németül – beszélt róla Kalász Márton.

„Tőlem is sokan kérdezték, miért nem írok németül, de soha nem is próbáltam” – jegyezte meg. Elmondása szerint ennek több oka is van. A legfontosabb, hogy Magyarországot tartja a hazájának, és olyan példaképei voltak, mint Illyés Gyula, másrészt pedig nemcsak a magyart, hanem az irodalmi németet is meg kellett tanulnia. „Mindig nevetnek, mikor azt mondom, hogy nekem két anyanyelvem van: egy igazi és egy szellemi anyanyelvem” – fűzte hozzá.

Kalász Márton 2001 és 2007 között vezette a Magyar Írószövetséget. „Mikor felkértek az elnökségre, nem sokat gondolkodtam, másodszor már mondtam, hogy már csak egy ciklust vállalok, és kérek egy titkárt. Ekkor jött L. Simon László, akinek már akkor, fiatalon látszott az írásain, hogy igazi tehetség” – idézte fel.

Nem szívesen gondol azonban vissza a 2004-es kilépési hullámra és a róla ekkor Németországban is terjesztett rágalmakra, ahogy az írószervezet pénztelenségére sem, noha ezen a saját eszközeivel megpróbált enyhíteni. Bejelentkezett például Demján Sándor üzletemberhez, aki ettől fogva éveken keresztül küldött pénzt az írószövetségnek, de a költő lakóhelye, a 11. kerület is támogatta a szervezetet.

Kalász Márton azonban hangsúlyozta: az írással irodalomszervező tevékenysége közben sem hagyott fel, ekkor is több kötettel jelentkezett.

A legfrissebb kötet éppen a költő 85. születésnapja alkalmából jelent meg: Kalász Márton elmúlt években írt, de ki nem adott verseiből Zsille Gábor állította össze az Annyi ábrándunk című válogatást.