A Kilencek társaságának versei erkölcsi támaszt is jelentettek

Ünnepi emlékezésen és konferencián mutatták be az Elérhetetlen föld című antológia megjelenésének 50. évfordulója alkalmából az antológia bővített, a Kilencek verseit tartalmazó kiadását. A kilenc fiatal bölcsészhallgatóból álló költőcsoport: Győri László, Kiss Benedek, Konczek József, Kovács István, Mezey Katalin, Oláh János, Péntek Imre, Rózsa Endre és Utassy József 1969-ben jelentették meg az antológiát Nagy László előszavával, számos nehézség árán, az akkori kultúrpolitikai akadályok ellenére.

Az 1960-as évek közepén jött össze az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsész karán a később Kilencek néven ismertté vált költőcsoport. Tagjai vidékről jött kollégisták voltak, érzékenyek az őket körülvevő társadalom problémáira.

– Számomra nagy élmény, hogy az ­1960-70-es években, induló költőként többek között a Kilencek nemzedéke révén felfedezhettem az elszakított területeket. Ebben az időszakban számos irodalmi folyóirat hasábjain jelentek meg valóságriportok, ebbe a sorba illeszkedett a Hetek és a Kilencek csoportja is, akiket nemegyszer neveztem a valóság jegyeseinek – idézte fel az indulást Lezsák Sándor költő, ország­gyűlési képviselő, aki 1982-ben a Kilencek díját is átvehette.

A szerzők nemzedéktársa, Szakolczay Lajos a kiadvány akkori és mai napig tartó fontosságáról elmondta, hogy azért is látta nagy jelentőségét ennek a könyvnek, mert szertesugárzott nemcsak Magyarországon, hanem a határon túl élők öntudatát is segítette, erkölcsi támaszt is jelentettek a Kilencek társaságának versei.

Vári Fábián László egyenesen Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versmondatához hasonlította az Elérhetetlen föld című antológia megjelenését, véleménye szerint a Kilencek „az illyési gondolatmenethez tettek hozzá egy-egy mondatot, ezek a versek segítettek ébren tartani a szabadság szellemét” – hangsúlyozta a kárpátaljai szerző, hozzátéve, hogy „ma, amikor a szabadság szintén veszélyben van, nagyon aktuálisak ezek az írások”. Az Elérhetetlen föld Kárpátalja irodalmának is meghatározóvá vált. Az 1960-as években Stumpf Benedek András csempészte át a kötetet a határon, így a kézről kézre járó versgyűjtemény új világokat nyithatott meg a versolvasó diákság előtt. Egyetlen példány azonban kevésnek bizonyult a kárpátaljai olvasóknak, így Kovács Vilmos válogatott és jelentetett meg néhányat a költemények közül az évente megjelenő Kárpáti Kalendáriumban, így találva egérutat a szűkös publikációs lehetőségek közepette. Vasy Géza irodalomtörténész pedig, aki az ellentétes irodalmi áramlatok ellenére is sokat tett azért az évtizedek során, hogy a Kilencek fontosságára felhívja a figyelmet, a Holnap antológiával vonta párhuzamba az Elérhetetlen föld irodalomújító, egyedi megszólalásmódját.

Az Elérhetetlen föld II. megjelenése (1982) és az Elérhetetlen föld 1994 című kötet publikálása után a társaság tagjai egyénileg folytatták költői munkásságukat külön-külön is jelentőset alkotva, de mindvégig megőrizve egységes nemzedéktudatukat. Az Elérhetetlen földnek tehát nem csupán irodalomtörténeti, irodalompolitikai jelentősége van, hanem Zsille Gábor költő, az Év versei szerkesztője véleménye szerint a következő generációk megszólalásmódját is meghatározta. Ahogy Mezey Katalin összegezte, azért is érdemes a kötetet kézbe venni, mert: „A tárgyak túlélik az embert, de valamilyen módon benne maradnak a lelkek a könyvekben, ezért is ajánlom, hogy olvassák, hogy találkozhasson a fiatalok lelkével.”

A Kilencekről Sipos István és Csontos János is készítettek dokumentumfilmet.