Amikor kitör a polgár- és civilizációs háború, a tolerancia, az önfeladás, a feltétel nélküli el- és befogadás, a kulturális relativizmus emlőin nevelkedett franciák még ellenállni sem mernek. A nyílt társadalom elveivel kiölték belőlük az önvédelem legelemibb emberi ösztönét és az önbecsülést is. A régi gloire visszfénye is kihunyt örökké: engedelmesen, jól nevelten adják meg magukat a végzetüknek, mintha egy fatális, önsorsrontó vírus bénította volna meg őket, kollektíven.
Franciaországban annak ellenére lett sikerkönyv a Gerilla, hogy a terjesztését akadályozták, a művet magát pedig agyonhallgatták. Bátor könyv ez, hisz ne feledjük, Franciaországban a kétezres évek közepén Michel Houellebecqet bíróság elé állították egy iszlámot kritizáló megjegyzése miatt, amelyet A csúcson című könyvének országos turnéján mondott – a sajtószabadság, az egyenlőség és a testvériség hazájában.
Noha felmentették, az író utána Írországba költözött. Laurent Obertone még Franciaországban él, pedig ott egy iszlámkritikus karikatúráért is gyilkolnak azok a barbár erők, amelyek a regényében felszámolják a civilizációt.
A Gerilla történetvezetése jól követhető, logikus, egyszerű és erős mondatai pedig úgy ropognak, mint a kalasnyikovok. Olvasás közben fojtogat a könnygáz, halljuk a halálsikolyokat, érezzük a lángoló városok bűzét. A szerző műve mindvégig feszült, Ofella Balázs fordítása magyaros, a katonai-rendőri szakszavak átültetése különösen figyelemre méltó.
A könyvhöz Földi László titkosszolgálati szakértő írt előszót, ebben így fogalmaz: „Ha változatlanul alakul a jelen, és állandósul az a válsághelyzet, amely korunk Európáját jellemzi, akkor nem pusztán Franciaország, hanem kontinensünk végóráiról beszélhetünk.” Majd hozzáteszi: „Rendesen ajánlani szoktak egy könyvet olvasásra, én a Gerillát kötelező olvasmánnyá tenném 500 millió európai polgár számára.”
A cikk írása közben ért a hír, miszerint a francia baloldal közösen tüntet a radikális muszlimokkal Párizsban az iszlamofóbia ellen. Akárcsak a Gerillában…
Ezért hiszem azt, hogy a jövő dokumentumregénye ez, mert ha a jelenlegi európai politikai, társadalmi és demográfiai folyamatok így folytatódnak, akkor az eljövendő világ hiteles krónikájaként tekinthetünk e könyvre. Ez egyszerre borzasztó és megnyugtató. Azért megnyugtató, mert még van időnk. A regény jövőképe brutális, apokaliptikus, a vége viszont bizonyos értelemben reménykeltő, hisz a gerillaháború csak akkor kezdődik el igazán.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!