Pedig a külvárosi iszlám negyedekben, az emberek tekintetében már egy ideje ott volt a halál. A többséget viszont arra nevelte a balliberális médiaipar, hogy soha nem lehet gond, nem kell félni, mert nincs mitől. Aztán egy lövés mindent megváltoztatott. Egy rendőr lőtt az iszlám gettóban, önvédelemből. Azért, hogy megmentse magát, kolléganőjét a sötét lépcsőház kábítószeres, közveszélyes alakjaitól.
Egy rövid időre elkezd lejátszódni a szokásos hamis forgatókönyv: íme, a rendőri brutalitás következménye, a rendőrök rasszisták, a bűnözők az igazi áldozatok. Az agyhalott liberális jogvédők rendszer- és rendőrellenes hisztériát keltenek, amit természetesen a balliberális politika is igyekszik kihasználni.

Fotó: Reuters
Csakhogy ezúttal a halál kultuszának kártyásai rossza lapra tesznek, a gettók fellázadnak. Az első órákban a szokásos, mindennapok részévé vált randalírozásnak tűnik az egész – kocsikat gyújtanak fel, kirabolnak egy tucat boltot, agyonütnek pár rosszkor rossz helyen járó embert –, amit a háttérben politikai alkuk, azaz több millió eurós lefizetések árán még rendezni lehet.
De most hiába minden balliberális szemfényvesztés. A lövés célba talált, a hamis értékek tiszteletére alapozott ország és az elgyökértelenített civilizáció elevenébe vág, melynek társadalma kártyavárként omlik össze, mindössze pár nap alatt.
A Gerilla című regényben nagyjából egy tucat szereplő személyes sorsán – többek között a liberális médiamogul, a nyugalmazott ezredes, a szélsőbaloldali fiatal, a fanatizált muszlim terrorista, a középszerű hivatalnok és egy ilyen világban éppen szülni készülő nő – keresztül éljük át Franciaország tömegmészárlásokkal, rituális gyilkosságokkal tarkított összeomlását.
Túlzás ez? Netalán prófécia? Egyik sem. Laurent Obertone az elmúlt évtizedek titkosszolgálati jelentéseire, terrorcselekményeire és nem utolsósorban a mindennapok közhangulatára alapozva írta meg vízióját a közeljövő Franciaországáról, mindezzel a francia társadalom siralmas szellemi kórképét is megjelenítve. A Gerilla nemcsak egy világvége-történet: arról szól, hova vezet a permissive society, azaz egy engedékeny társadalom útja.