Hogyan rontsunk el egy lemeznyi Kaláka-dalt?

Érdemes kicsit mentorálni a lángoló ifjúságot bizonyos szövegértési, artikulációs, hangszerelési és hangképzési szempontok mentén is.

A Gustave Tiger Kiss Anna Embersólyom című versét zenésítette meg – ez az album egyik legjobbja Forrás: Wikipédia

A Gryllus Kiadó a Kaláka 50. születésnapja alkalmából megajándékozta magát, barátait és zenésztársait egy 15 számos Kaláka-feldolgozásalbummal. A cover lemezek általában a szakmának és a szűken vett rajongótábornak érdekesek, nagyobb vonalakban pedig markánsan jelezhetik a kulturális közérzet és ízlés változását pár nemzedék alatt, de maradjunk inkább a szűkebb kontextusban. A De jó elhagyni magamat című lemez alcíme: A magyar underground Kaláka-feldolgozásai, és tizenöt fiatal zenekar tizenötféleképpen próbálja elrontani a Kaláka-dalokat. Hogy a tizenöt zenekarnak van-e egyesült rajongótábora, amelynek ez az év albuma lesz, vagy a Kalákának azokat a lappangó rajongóit célozza a lemez, akik a Kalákát kinőve épp gyorsan punkot vagy stoner rockot hallgatnak, mielőtt szülővé válva elkezdenének megint Kalákát hallgatni, nem világos.

Nem tudom, olvasóinknak mond-e valamit a Middlemist Red, a Felső Tízezer, a Csaknekedkislány, a Bajdázó, a Platon Karataev vagy a Gustave Tiger neve – csak véletlenszerűen ragadtam ki párat az undergroundnak titulált együttesek közül. Hogy mitől földalatti egy zene, az attól függ, milyen évtizedet írunk. Ha a lemezen szereplő zenekarok azért tartoznak ebbe a kategóriába, mert nem játsszák a dalaikat a rádiók, akkor ma éppenséggel underground a Misztrál együttes, Kátai Zoltán énekmondó vagy a kárpátaljai Credo Verséneklő Együttes. Amikor a kilencvenes években találkoztam a titulussal, többnyire a Bizottság vagy a Vágtázó Halottkémek kapcsán emlegettük. Ebben az összefüggésben le kell szögezni, hogy az itt undergroundnak mondott tizenöt együttes semmiképpen nem tartozik az extrém, szélsőséges vagy kísérletező zenét játszók közé. Zenei megoldásaik summázatát szellemesebb formában kapjuk meg, ha meghallgatunk egy Pink Floyd Best of-ot vagy (hogy ne tűnjek oly maradinak) egy Kasabian-lemezt.

A Gustave Tiger Kiss Anna Embersólyom című versét zenésítette meg – ez az album egyik legjobbja
Fotó: Wikipédia

Ha valaki Kaláka-dalt dolgoz föl, és változtat a hangszerelésen, dallamvezetésen, intonáción, akkor lényegében Weöres Sándor, Szabó Lőrinc, Kányádi Sándor vagy García Lorca versét zenésíti meg újra. Elcsörömpöli garázspunkban a Mambo Rumble A pelikánt, ők és zenész barátaik nyilván jól szórakoznak rajta, de a Kaláka munkásságához köze nincs. Elgajdolja a Zombie Girlfriend fátyolosan döglött kórusa pszichedelikus noise rockban a Tengerecki Pált, az eredmény amatőr és unalmas szerencsétlenkedés. A Felső Tízezer Ének a határtalanról átirata követi az eredeti ívét, csak rosszabb. Nem tudom, az énekes érti-e egyáltalán, mit és miről írt Weöres Sándor. Az unalomba fulladó, másodlagos frissességű pszichedélia és a versekkel szembeni értetlenség az egész albumot jellemzi. Az érezhetően tudatos munkával elért hangzás (Stúdió Lilly) mintha fogyasztásban megcsömörlött óriáskamaszok konzumdepressziójával akarna támadást intézni a költészet ellen. Sajnos még a különben jó dalokat is író Bajdázó is belesimul az általános döglöttségbe a Tudod, hogy nincs bocsánattal. Üdítő kivétel az Anne Shirley Supersadtól a Madrigál Santiago városára, illetve a Gustave Tigertől az Embersólyom. Itt már érezni valami átéltséget, ami kiragyog a magát roppant mélynek és atmoszférikusnak hazudó hangzás blöffje alól.

Nagy öröm, hogy fiatal zenekarok Kalákát hallgatnak, ahogy az is, hogy Gryllus Dániel foglalkozik fiatal zenekarokkal. Ám máskor lemezkiadás előtt érdemes kicsit mentorálni a lángoló ifjúságot bizonyos szövegértési, artikulációs, hangszerelési és hangképzési szempontok mentén is.