A magyar animáció élő klasszikusait bemutató sorozatot indít az Uránia Nemzeti Filmszínház. Elsőként Szindbád, bon voyage! címmel három vetítés és egy életmű-kiállítás által Gyulai Líviusz papírra és filmre álmodott meséinek világába nyújt betekintést.
Gyulai Líviusz, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas grafikusművész mintegy ötszáz könyvet illusztrált, sajátos humorú képeket rendelt a legnagyobbak műveihez Villontól Shakespeare-ig és Karinthytól Weöresig. Irónia, komiszság, pimasz játék, derűs bölcsesség – ez egyaránt felfedezhető az animációs filmjeinek kockáin és a tollrajzai, rézkarcai, linómetszetei, litográfiái olykor pajzán ábrázolásain is. Ez a bátorság, hogy minden prüdériától mentesen ábrázolja az élet számtalan arcát, teszi műveit frissé, szerethetővé. Összekacsintásra hív, de nemcsak a felnőttek a cinkosai, hanem számos pimaszságot enged a gyerekeknek is.
Don Quijote, Casanova, Szindbád – csak néhány azon karakterek közül, amelyek inspirálták őt, és mindhez olyan figurát rendelt, amely óhatatlanul a legsajátságosabb arcaikat jelenti sokunknak. Most, mint a rendezvény címe is jelzi, az utazó kerül előtérbe. „Utazóféle vagyok. De sosem csak átutazó. Arra vágyom – s tudom, e kívánságom mind elérhetetlenebb –, hogy elidőzhessek egy-egy munkám világában, a képzelet számomra nagyon is valóságos színhelyén” – vallja a művész.

Fotó: Mediamecenatura
Vasárnap 15 órától Mesék kisebbeknek Gyulai Líviusz műhelyéből címmel a Jómadarak (1980) és a Tinti kalandjai (1988) sorozatok legjobb epizódjaiból vetítenek egy válogatást. Gyulai Líviusz már gyermekkorában is rajzolt képes forgatókönyveket. Első kisfilmje, A Delfinia kislánya 1976-ban készült, majd a kentaurokról szóló Új lakók következtek. „[Az animációs filmekben] talán több látszik »belőlem«. Az Új lakók kentaurcsaládja abba a házba költözik, amelyben én lakom. A család egyetlen tagja sem akar különbözni, csak hát – mindegyiküknek patája van. Groteszk figurák, mert ebben-abban elütnek környezetüktől, s különbözésüket észre sem veszik. Csak épp senki sem képes megbékélni velük…” – jegyezte meg Gyulai Líviusz egy interjúban.