A díjazott színésznő alakításának nagysága egyébként abban áll, ahogy bemutatta azokat a lelkiállapotokat, amelyeket az élet teljes feladása és a farkastörvények elleni emberfeletti küzdelem között élhettek meg az elhurcolt nők.
A forgatókönyvírót, Köbli Norbertet dicséri, hogy a Gera Marina által megformált Irén figurájának igazi drámai mélységet adott, Szász Attila rendezésének nagysága pedig abban áll, hogy nemcsak a történeti hitelességet vette alapul, hanem arra is nagy hangsúlyt helyezett, hogy legyen tér és idő Gera Marina túlélésért való lelki küzdelmének ábrázolására, miközben a film katarzist sem nélkülöző drámai cselekménye megmaradjon a nézők által izgalmasnak ítélhető történelmi alkotásnál.
Felnőtt ugyanis egy nemzedék, amely a sztálini Szovjetunió egészét behálózó munkatáborrendszerről – amelyet gyűjtőfogalomként gulágnak nevezünk – alig tud valamit. Ám minden jó pedagógus tudja, hogy érzelmi viszonyulás nélkül történelemről beszélni nem érdemes.
Fotó: Facebook
Ezért is fontos, hogy a film készítői a történelmi ismeretek átadásán túl a nézőkben bonyolult érzelmi viszonyrendszert is képesek voltak kialakítani a kommunista diktatúra munkatáborainak áldozatai és az évtizedekig hallgatásra kényszerített túlélői iránt.
Gera Marina lapunknak mindezt úgy fogalmazta meg: „A legőrjítőbb az lehetett, hogy nem tudták, mennyi időt kell kibírniuk. Ha tudod, hogy mennyi idő van hátra, akkor berendezkedhetsz, számolhatsz és foggal-körömmel ragaszkodhatsz az életedhez, mert tudod, hogy tíz év múlva hazamehetsz. Ők nem tudták. Sokan ebbe a bizonytalanságba, a kilátástalan letargiába haltak bele.
Irén úgy maradt életben, hogy tudatosan elfelejtette a családját. Egy új »lágeréletet« kezdett azért, hogy egyszer majd újra láthassa őket. Erős hit nélkül ezt nem lehetett volna kibírni” – tette hozzá a díjazott magyar színésznő.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!