Csak bejött a házba egy légy, körberepült, majd ki akart menni az ablakon. Átlátszó üveg akadályozta meg, hogy szabad legyen. Már nem vágyott semmire, csak arra, hogy kirepüljön a szabadba, de valamiféle furcsa fal, amelyen keresztül látszódott az a világ, amelyet csak néhány percre hagyott maga mögött, megakadályozta ebben. Rófusz Ferenc 1980-ban bemutatott A légy című animációs rövidfilmje azért zseniális alkotás, mert senkinek nem jutott előtte eszébe, hogy egy légy két összetett szemén keresztül (és három pontszemén, hogy egészen pontosak legyünk) lássuk a világot. Rófusz – a filmjében igazi intellektuális élményt adva – megmutatta, hogyan láthat egy légy, miközben repdes a természetben és egy házban. A gyorsasága és egy falevélre vagy éppen egy szobában lévő porcelánra landolása visszaadta egy légy életének dinamikáját. Sőt azt az érzést, milyen csodálatos is a repülés, a különös helyeken landolás, hogy mit látunk felülről és mit egészen közelről. A film megtanít más nézőpontból is nézni a körülöttünk lévő világot, esetünkben egy kertet és egy házat, amelyben adott esetben lakunk, ahol reggelente megisszuk a kávénkat, ahova délben kiülünk egy kicsit napozni. Felszabadító érzés, ahogy körberepüljük a világot légyként, ahol élünk. És ahol a légy is él.
