Csak fiataloknak!

1965 áprilisában, 55 éve indult útjára az a rádióműsor, amely évtizedekig mágnesként vonzotta a készülékek elé a magyar ifjúság jelentős részét. Szinte ciki volt, ha valaki nem hallotta a legutóbbi adást, amit aztán másnap a baráti körök előszeretettel elemeztek, ki-ki a maga ízlésének és érdeklődési körének megfelelően. Nem lehetett mindenki kedvére tenni, de Komjáthy György sok-sok éven keresztül tett rá kísérletet, számos alkalommal nem is eredménytelenül. Neki is meg volt kötve azonban a keze, emiatt nem tudta teljesen elszipkázni a Szabad Európa Rádiótól (SZER) a hallgatóságot, de az akkori fiatalok és a kicsit idősebbek is a mai napig egy emberként kapják fel a fejüket, ha meghallják a bűvös címet: Csak fiataloknak.

A hazai könnyűzenei rádiózás első számú úttörőjének számító, 1933-as születésű Komjáthy György egyébként elvégezte a Bartók Béla Zenei Szakközépiskolát, Nagy Béla és Hajdu Mihály zeneszerzők tanítványa volt. Eredetileg a VIII. kerületben dolgozott egy lelkészségen orgonistaként, majd 1958-ban került a Magyar Rádióba, ahol eleinte komolyzenei műsorokat szerkesztett, majd átkerült a könnyűzenei rovatba, ahol megbízták a SZER Tinédzserpartyjának ellensúlyozására létrehozandó műsor szerkesztésével és műsorvezetésével, ebből lett a Csak fiataloknak. Erről korábban így nyilatkozott: „Véletlenül esett rám a választás, hogy próbáljam a Magyar Rádió szegényes zenetárát felújítani. Nekem elsősorban a műfajjal kellett megküzdenem. Tízéves koromtól Chopin, Csajkovszkij és Bach volt a zenei világom. A Magyar Rádió vezetőitől nem egyszer hallottam, hogy tanuljunk meg szórakoztatni: hallgassuk egy kicsit a külföldi rádiókat! Hallgattam a bécsi rádiót, az olasz rádiót és a Radio Monte Carló-t, a Radio Luxembourgot. Időnként belehallgattam a SZER-be is, de nem túl gyakran. Kíváncsi voltam Cseke László műsorainak zenei matériájára, mert később ezeket a számokat kérték tőlem a hallgatók a hozzám írt levelekben. Laci a feltörekvő zene igényes részét is sugározta. Ezzel szemben az én műsoraim inkább a könnyedebb, dallamos, show-jellegű zenét adták. (…) Rossz légkör a magyar zene és az ünnepek környékén volt. Ilyenkor nagyon odafigyeltek. Egyszer például egy május elseje előtti éjszaka betettem egy népszerű énekessel készült rumbaszámot a Táncoljunk! című műsorba. Azt énekelték benne, hogy »Bár ne jönne a reggel sohasem«. Azt azért ki kellett vennem”. Érdekesség, hogy a rendszerváltás után Komjáthy György – aki a táncdalfesztiválok zsűrijében is rendszerint előfordult – a Vasfüggönyön túli egykori vetélytársával, Cseke Lászlóval a Sláger Rádiónál készített közös műsorokat.

Mennyi könnyűzene legyen a rádióban?

A KISZ legfelsőbb vezető szervének, a KB Intéző Bizottságának az ellenséges politikai erők jellemzését tárgyaló 1968. február 22-én tartott ülésén jelentős eredménynek könyvelték el, hogy a rádióban és televízióban beindított műsorok – köztük a Csak fiataloknak – kellőképpen eltántorították a fiatalokat a nyugati adók hallgatásától a könnyűzene hazai propagálásának segítségével. A könnyedebb zenei műfajok előretöréséről ugyanakkor negatív felhanggal tudósította felettes szerveit, azaz a legfőbb pártvezetőket, a PB tagjait, a KB titkárait és tagjait az Agitációs és Propaganda Osztály (APO). Ezek szerint az összes műsoruk 39,2%-a volt könnyűzene 1967-ben, de 1969-ben még többet szándékoztak adni ebből a műfajból, amelynek ékes példája, hogy az URH-adó kétórás vasárnapi többletét a Csak fiataloknak című népszerű tánczenei műsor előző heti adásainak megismétlésére tervezték felhasználni. Grósz Károly, az APO osztályvezető-helyettese 1968. szeptember 6-án kelt levelében azonban felemelte hangját a könnyűzene ilyen mérvű műsoridő-emelése ellen. Műsorpolitikájának megvédése érdekében emiatt a Magyar Rádió a rádióhallgatási szokásokban beállt változásokat ajánlotta a figyelmébe az Agitációs és Propaganda Bizottságnak 1968. szeptember 10-én. Ez többek között azt jelentette, hogy növelték azoknak a műsoroknak a mennyiségét, amelyeket már eleve az úgynevezett háttérrádiózásra szerkesztettek, és amelyek döntő többsége könnyűzenei műsor volt. Ezeket az adásokat a Petőfi adón tervezték elsősorban, de a Kossuth hullámsávján ugyancsak megjelenhettek a jelentés szerint. Az URH-adások népszerűsítését is úgy tudták elképzelni, ha kezdetben szórakoztató jellegű adásokat sugároztak rajta. Főleg a vasárnap délelőtti órákra szándékoztak tánczenét adni, de ezen a sávon ismételték meg a Csak fiataloknak tánczenei műsort is. Az Agitációs és Propaganda Bizottság még 1983. május 3-án is tárgyalta a Magyar Rádió ifjúságpolitikai műsorait, s a tánczenei adásokról, így a Csak fiataloknak-ról is megállapították, hogy a fiatalokat meg tudták szólítani. Műsorpolitikai alapelvként azonban – az ilyenkor szokásos „vörös farokként” – felhívták a figyelmet arra, hogy trágár, és ahogy ők írták: „horror” jellegű, ellenséges politikai mondanivalót hordozó műsorokat nem engednek.

Megújul a Csak fiataloknak

A Magyar Rádióban 1973-ban megfigyelhető volt a könnyűzenét illetően egyfajta változtatási kedv, amit annak tudhatunk be, hogy a vezetőség belátta: sok idejétmúlt slágert sugároztak akkoriban, és ezen szerettek volna módosítani. A törekvések megvalósítását minden bizonnyal segítette, hogy 1974-től szervezetileg is önállóvá vált a Magyar Rádió a Magyar Televíziótól. A reformok érintették a Csak fiataloknak műsorát is, amiről a szerkesztő-műsorvezető akkoriban interjút adott a Zenei Híradónak. Az akkorra már fogalommá vált szerkesztő ott is elmondta: műsora az egyike volt az elsőknek, amelyet a hallgatók levelei alapján állítottak össze. Ez természetesen csak némi megkötöttségekkel vehető komolyan, hiszen ha valaki olyan stílusú zenét kért, amely nem tetszett a szerkesztőnek, illetve nem felelt meg a szocialista erkölcs elvárásainak, akkor az nyilvánvalóan nem kerülhetett adásba. A perifériára került vagy ott tartott zenekarok pedig az esélytelenek nyugalmával játszottak klubjaikban, még álmodni se merhettek róla, hogy bekerülnek ebbe a műsorba, annak ellenére, hogy nagy rajongótáboruk volt. Ez az áldatlan állapot persze a rendszer jellegéből fakadt, és nem egyszemélyi szerkesztői döntés volt.

A Csak fiataloknak 1974. januári változtatása mellett szólt Komjáthy György szerint az is, hogy időközben sorra születtek a rétegzenét sugárzó műsorok, így aki egy adott műfaj iránt érdeklődött, az másik műsorokat is hallgathatott, míg az övé igyekezett minden addig megjelent műfajból meríteni. Ezt a jellegét ugyan a továbbiakban is megőrizte, de úgy, hogy – addig nem megszokott módon – montázsokat is összeállított, amelyekben nem játszottak le egy-egy, addig nem ismert számot elejétől a végéig, csak ízelítőt adtak belőle, hogy aztán a későbbiekben ezeket is kérhessék a hallgatók. További újításként említette, hogy prózai részekkel is kiegészült a műsor, így például „mini portrékat” tettek be zeneszerzőkről, előadókról, és ennek keretében mutatták be a stúdiómunkát, valamint ismert zenészeket kértek fel egy-egy külföldi újdonság vagy új zenei irányzat bemutatására. A szocialista blokk országai felé gyakorolt gesztusként a műsor – szintén újításként – „a környező országok” dalaiból is válogatott, akár 10-20 évvel korábbi zeneszámaikat is bejátszva. Külön rovatot kaptak a magnósok is, ahol nemcsak a felvételre szánt dalokat játszották le, de gyakorlati műszaki tanácsokkal is ellátták őket. A műsor vérfrissítésen is átment, több új kolléga érkezett Komjáthy György keze alá, akik az egyes blokkokat kezelték. Az is előfordulhatott, hogy kapott néhány percet a műsoridőből az a disc-jockey vagy újságíró, aki behozta a rádióba a dalokat, hogy ismertesse azokat. Arra azonban gondosan ügyeltek, hogy a kényes egyensúly ne billenjen fel, és ne legyen több külföldi szám, mint magyar.